Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

149 BDT2007. 1627. Az alperes nem vitatta, hogy a szerződés alapján 56 250 000 Ft tartozása áll fenn, ezzel szemben azonban beszámítással élt, erre figyelemmel kérte a kereset elutasítását. Tagadta, hogy a vállalkozási szerződést módosították volna, állította, hogy a befejezési határidő, de a felperest megillető vállalkozói díj is változatlan maradt. Beszámítási kifogásában a 2003. június 30. napjától számított 60 napos késedelemre figyelemmel 179 250 000 Ft késedelmi kötbért érvényesített. A felperes a beszámítási kifogás elutasítását arra figyelemmel kérte, hogy a munkaterület átadásával összefüggésben 47 nap jogosulti késedelem állt fenn, ehhez társult az 50 nap téli időjárás miatti akadályoztatás, ami ugyancsak rajta kívülálló okból következett be. Az elsőfokú bíróság ítéletével 240 389 040 Ft, ebből 221 875 000 Ft után 2003. november 19-től, míg 18 514 040 Ft után 2004. november 11-től járó törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy 2003. december 16. napján a felek egyeztettek a vállalkozói díjról az elrendelt pótmunkákra is figyelemmel, és a vállalkozói díjat tételes elszámolás alapján 1 659 375 000 Ft-ban határozták meg. E szóbeli megállapodásnak megfelelő szerződéstervezetet foglalt írásba az alperes 2003 decemberében, melyet a felperes 2004. júniusban aláírt. A módosítás mindenben megfelelt a szerződésben előírt alaki követelményeknek, eredményeként pedig a felek között a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 240. § (3) bekezdése szerinti egyezség jött létre. A lejárt késedelmi kamat megfizetése iránti keresetet részben, 18 514 040 Ft erejéig találta megalapozottnak. Az alperes beszámítási kifogásával összefüggésben abból indult ki, hogy a kötelezetti késedelem a felperes oldalán ugyan objektíve fennállt, a vállalkozó azonban kimenthette magát a kötbérfizetési kötelezettség alól annak bizonyításával, hogy a szerződésszerű teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az általában elvárható. A munkaterület késedelmes átadása bizonyított, a Ptk. 303. § (3) bekezdés szerinti jogosulti késedelem miatt a felperes az általa hivatkozott 47 nappal szemben 25 nap késedelem alól tudta magát kimenteni. Ezt azzal is indokolta, ha a vállalkozó az építési engedély hiányában megkezdi a munkavégzést, úgy ezt saját kockázatára teszi. A munkaterület átadás-átvételével egyidejűleg az alperes felhívta a felperes figyelmét arra, hogy csak építési engedélyhez nem kötött munkákat végezhet az engedélyezési eljárás jogerős befejezéséig. A perbeli szakértői véleményt elfogadva megállapította, hogy a munkaterület-átadási késedelem az épület téli időszak előtti lezárását megakadályozta, ez lehetetlenné tette, hogy a felperes téliesítse az épületet, ezért további 50 nap késedelem alól is kimentette magát. A szerződés tényleges teljesítése időpontjának 2003. augusztus 19. napját tekintette, figyelemmel arra, hogy a próbaüzem ekkor megkezdődött, eredményes volt és a rendeltetésszerű használatot akadályozó hibákat nem észleltek. Miután a felperes a felróható késedelem alól magát a késedelem teljes időszakára kimentette, késedelmi kötbért fizetnie nem kell, a hátralékos vállalkozói díj megfizetését jogszerűen igényelte. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes élt fellebbezéssel. Az alperes fellebbezése az alábbiak szerint megalapozatlan. Amennyiben a felek az építési-vállalkozási szerződésben a vállalkozói díjat végleges jelleggel, egy összegben átalányáron határozzák meg, akkor a szerződés telje-