Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

145 BDT2008. 1747. lalás). Arról ugyanakkor, hogy a jogkövetkezményeket érvényesíti-e a megrendelővel szemben, mindenkor a kivitelezőnek kell döntenie. Ha a kivitelező az építési engedély hiányában megtagadja a munkavégzést, ez az ő oldalán szerződésszegést nem jelent, a teljesítést akadályozó közbenső intézkedés elmulasztása esetén ugyanis a kivitelező megfelelő póthatáridőt tűzhet, ennek eredménytelen leteltét követően pedig a szerződéstől is elállhat [Ptk. 300. § (2) bek. 2. fordulat]. Ha viszont építési engedély hiányában megkezdi a munkavégzést, úgy ezt saját kockázatára teszi. Amennyiben pedig a közbenső intézkedés teljesítéséig a kivitelező a szerződéstől nem állt el, a szerződés egyoldalú megszüntetésére feljogosító ok megszűnése után már ilyen nyilatkozatot jogszerűen nem is tehet, a tárgytalanná vált okra alapított elállása nem lehet jogszerű. A jogosulti késedelemre való hivatkozás a vállalkozó részéről a munkavégzés megtagadásához nem lehet formális ürügy: csak addig és olyan mértékben tagadható meg a munkavégzés, ameddig és amilyen mértékben a késedelem valóban, ténylegesen megakadályozza, meggátolja a munkavégzésben. A vállalkozónak hitelt érdemlő módon bizonyítania kell, hogy valóban a közbenső intézkedés késedelme volt a munka folytatásának tényleges akadálya, e kettő között a közvetlen okozati összefüggés fennáll. Az előbbiekből következik, a felperes alaptalanul kifogásolta a szakértő és ezáltal az elsőfokú bíróság azon eljárását, melynek során azt vizsgálták, hogy az adott időszakban, a munkavégzés aktuális készültségi fokához mérten akadályozta-e a kijavított tervek hiánya, a közműszolgáltatók nyilatkozatának késedelme a felperesi munkavégzést, valójában ugyanis a per lényegi, ügydöntő kérdése ez volt. Az iratokból megállapítható, hogy a 2002. február 22-i szerződéskötés előtt már ismert volt a felek előtt a KÖH 2002. február 13-i állásfoglalása, amely a kiviteli terv módosítását írta elő, mert az eltért az engedélyes tervtől. A munka megkezdése előtt a felperes előtt ugyancsak ismert volt a KÖH 2002. február 25-én kelt állásfoglalása is, melyben a hatóság egyértelműen és félreérthetetlenül kifejezésre juttatta, hogy célja a kivitelezés folytonosságának biztosítása, éppen ezért a szerkezetépítési munkák az igényelt módosításokig, ezek engedélyezéséig végezhetők. A felperes először csupán a május 21-én kelt levelében hivatkozott arra, hogy a munkák mostani állása alapján szüksége van a kijavított, módosított engedélyre. Ez az igény azonban utóbb nem bizonyult valósnak, figyelemmel arra, hogy - a szakértői vélemény szerint a kivitelező még azt követően sem fogott a befejező munkák végzésébe, hogy a KÖH 2002. júliusi levelét megkapta. Ennek pedig az volt a magyarázata, hogy a munkák akkori készültségi foka szerint még nem volt kész az épület tartószerkezeteivel, ebből következően akadályt a kijavított tervek hiánya a kivitelező számára ténylegesen, effektíve nem jelentett. Az elsőfokú bíróság azon következtetését, hogy a felperes által a perben megjelölt kimentési okok számottevően nem akadályozták a munkavégzésben, megfelelően alátámasztja a 2002. szeptember 9-i felperesi levél tartalma. Ebben - már a teljesítési határidő lejárta után - a kivitelező részletesen, tételesen felsorolta azokat a körülményeket, amelyek álláspontja szerint őt ténylegesen akadályozták a szerződés határidőre történő teljesítésében és minden körülményt, akadályt mérlegelve a munkák befejezésére - önként - póthatáridőt vállalt. Úgy nyilatkozott, hogy a munkákat 2002. szeptember 30. napjáig befejezi és átadja, sőt az akkori állapotnak megfelelően késznek mutatkozott különböző többletmunkák el-