Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

137 BDT2003. 893. nagyobb számú kisebb hiba, hiány áll fenn, amelyek elhárítása, kijavítása olyan mértékű munkavégzést feltételez, ami miatt - a kijavítás alatt - nem lehet használatba venni a létesítményt, úgy az átadás nem minősíthető eredményesnek (GK 48. számú állásfoglalás II. pont). A Ptk. 405. § (4) bekezdésében foglalt szabály az elsőfokú bíróság megállapítása szerint diszpozitív jellegű, azaz a felek ettől eltérhetnek, adott esetben akár szigorúbb átvételi követelményeket köthetnek ki. A perbeli szerződés 29. pontjában 1. osztályú minőségű teljesítést kötöttek ki a felek, amely a szavak általánosan elfogadottjelentése szerint hibátlan és hiánytalan teljesítést jelent. Ez a kikötés azt eredményezte, hogy a Ptk. rendelkezéseinél szigorúbb feltételek mellett joghatályos teljesítést csak a mindenféle hiány- és hibamentes átadás jelenthetett. A teljesítési határidő lejárta előtt 2001. június 12-én a felek képviselői ismételt határidő-módosításban állapodtak meg, az átadás-átvétel időpontjául június 21. napját jelölték meg, majd ezt június 25. napjára módosították. A felperesnek ekkorra kellett volna I. osztályú minőségben, azaz hiba- és hiánymentesen teljesíteni a szerződésben vállalt kötelezettségeit. Figyelemmel arra, hogy a július 27-i helyszíni bejáráson még további és fennálló műszaki hibákat, hiányosságokat rögzítettek, ezt követően azonban augusztus 6-án a gépészeti bejáráson már megállapították, hogy a berendezések hiánymentesek és megfelelően üzemelnek, a hiánymentes teljesítés a felperes részéről 2001. augusztus 6. napján megtörtént, az objektív kötelezetti késedelem tehát 2001. június 25-augusztus 6. napja között állt fenn. A kötbér mértékét - figyelemmel a GK 17. számú állásfoglalásban írt szempontokra -, 50%-ra mérsékelte, így a felperesnek járó vállalkozói díjjal szemben 10 800 000 Ft-os kötbér áll, a bíróság a két összeg különbözete tekintetében marasztalta az alperest. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben mindkét fél fellebbezéssel élt. A felperes az első fokú ítélet részbeni megváltoztatása mellett az alperes marasztalásának 39 500 000 Ft-ra és járulékaira történő felemelését kérte. Arra hivatkozott, hogy az első fokú ítélet indokolása iratellenes, megállapításai ellentétesek a bizonyítás eredményével, a szakértői vélemény megállapításaival. A szerződés 29. pontjának értelmezése erőszakolt, kiterjesztő jellegű. A Ptk. 207. § (1) bekezdése szerinti értelmezés mellett is az I. osztályú minőségre utalás csupán a törvényes feltételekre vonatkozott, annyit jelentett, hogy a kivitelezőnek - mint más esetben is - a szabványokban előírt követelményeket kellett kielégítenie. Az elsőfokú bíróság kifogásolt értelmezése mellett a perbelihez hasonló volumenű beruházásokat nem lehetne határidőben átadni, hiszen kisebb hiányosságok, hibák mindig fellelhetők. Ezek elhárítása, kijavítása részben a hiánypótlási eljárás, részben az egy éven belüli utó-felülvizsgálati eljárás keretében történhet meg. Az elsőfokú bíróság megállapítása azért is kifogásolható, mert az alperes a peres eljárás során sem hivatkozott arra, hogy megtagadta volna az átvételt, a szakértői vélemény pedig éppen azt erősítette meg, hogy a rendelkezésre álló hibajegyzéken a rendeltetésszerű használatot akadályozó hibák nem kerültek feltüntetésre. A felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a szakértői vélemény megállapításait figyelmen kívül hagyta. A peradatok egyértelműen bizonyítják, hogy az átadás-átvételi eljárás határidőben megkezdődött és eredményes volt, a Ptk. 405. § (3) és (4) bekezdése szerint tehát a vállalkozó határidőben teljesített.