Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

Az építési vállalkozási szerződések 138 Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatása mellett marasztalása 17 900 000 Ft-ra történő leszállítását kérte. Nem vitatta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, így azt sem, hogy a felperes késedelme 2001. június 25. és augusztus 6. napja között állt fenn. Sérelmezte azonban a kötbér mérséklését. Ebben a körben arra hivatkozott, hogy a beruházás állami költségvetésből valósult meg, annak határidőre való befejezéséhez nyomós közérdek fűződött, közbeszerzési pályázat keretében benyújtott pályázat nyertese volt a felperes, a szerződéskötéskor is ismert valamennyi körülmény alapján határozták meg a teljesítési időt. Az átadás-átvételi eljárás többszöri elhalasztása a felek megegyezése és nem az alperes egyoldalú nyilatkozata alapján történt. Az alperest egyebekben a késedelemmel okozati összefüggésben jelentős kár érte, bérleti díjat kellett fizetnie és fokozott létszámú biztonsági apparátust működtetett. A betegforgalom a rekonstrukció alatt csökkent, mindez bevételkiesést is okozott. A felperes felróhatósága különös súllyal jelentkezik az újonnan kivitelezett lift esetében, a tervtől eltérő típusú liftet épített be, az ehhez szükséges építési engedélyt azonban csak késve rendelték meg. A Szegedi ítélőtábla a felperes fellebbezését alaposnak, az alperes fellebbezését alaptalannak találta. Az alperes nem vitatta, hogy a felperes a kivitelezést elvégezte és igényt tarthat a ténylegesen elvégzett munkák leszámlázott vállalkozói díjára, azonban beszámítási kifogásában kötelezetti késedelemre hivatkozott és erre alapítva a felperessel szemben a vállalkozói díjat meghaladó késedelmi kötbérigényt érvényesített. A perbeli jogvitában ezért annak volt érdemi jelentősége, hogy a kivitelező a szerződést mikor teljesítette, ehhez képest a vállalkozói oldalon fennállt-e ki nem mentett késedelem. A felek legutolsó szerződésmódosítása értelmében a szerződéses munkák befejezési határideje 2001. május 31. napja volt. A felperes a munkákat határidőre elvégezte, és május 31-én készre jelentette. Az átadás-átvételi eljárás megkezdésének időpontját is kitűzte, a megrendelő azonban - műszaki, munkaszervezési szempontból ésszerű módon - a III. ütem teljesítését összekapcsolta a pótmunkák átvételével, majd az I., II. ütem garanciális bejárásával, és az átadás-átvételi eljárást ezekre egységesen kívánta lefolytatni. A megrendelői érdeket szolgáló okok magyarázták, hogy - az építési napló tanúsága szerint - a 2001. június 12-én megkezdett átadás-átvételi eljárást június 2l-re, majd mivel ekkor csak az I. és II. ütem utó-felülvizsgálatára jutott idő - a III. ütem átvételét június 25-re halasztották. Mindezek alapján - az alperes fellebbezésében is elismerten - a felperes 2001. június 25. napjáig a teljesítéssel késedelembe nem esett. A szerződés 29. pontjában foglaltak téves elsőfokú ítéleti értelmezésére alapított felperesi fellebbezési érvek mindenben helytállóak. A Ptk. 405. § (4) bekezdés rendelkezése - a Ptk. szabályainak többségéhez hasonlóan - valóban diszpozitív (eltérést engedő), ezért nincs akadálya annak sem, hogy a felek az építési-vállalkozási szerződésben érvényesen mindenféle hibától és hiánytól mentes átadásban, teljesítésben állapodjanak meg. Ugyanakkor egy ilyen, a Ptk. főszabályától és egyben a kialakult szerződési gyakorlattól is lényegesen eltérő, a vállalkozóra jelentős többletkockázattal járó kikötést (a jelentős kötbérteher mellett) kifejezetten és félreérthetetlenül kell megszövegezni a szerződésben. A peres felek szerződése mindössze általánosságban, törvényes követelményként fogalmazta meg, hogy a kivitelezőnek