Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

Az építési vállalkozási szerződések 116 szeti munkák tervezésére és kivitelezésére vonatkozó megállapodás. A felperes és az I. rendű alperes között tehát a létesítmény épületgépészeti, tervezési és kivitelezési munkáira két szerződés jött létre. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a két szerződés alapján, de párhuzamosan, egységesen folytatott kivitelezési munkák azért nem fejeződhettek be, mert az úszóház birtokosa - a T. Kft. - 2002. július 3. napjától a munkaterületre (egyebek közt) a felperest sem engedte be, ezáltal a munkavégzést lehetetlenné tette, így a vállalkozási szerződések egyik szerződő félnek sem felróható okból meghiúsultak. Ha a vállalkozási szerződés teljesítése olyan okból válik lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, a felek közötti elszámolást nem a szerződés általános szabályai, a Ptk. 312., illetve 319. §-ai szerint kell megejteni, hanem a vállalkozási szerződéstípusra vonatkozó különös részi speciális szabályokjelen esetben a Ptk. 399. §-a alapján. A Ptk. 393. § (1) és (2) bekezdése értelmében, ha a munkát a megrendelő által kijelölt helyen kell végezni, a megrendelő köteles a munkahelyet alkalmas állapotban a vállalkozó rendelkezésére bocsátani. Az I. rendű alperes neki fel nem róható okból e kötelezettségének 2002. július 3. napjától nem tudott eleget tenni. A munkavégzésre alkalmas terület hiányában a szerződés a Ptk. 399. § c) pontja szerint a megrendelő érdekkörében felmerült okból lehetetlenült. A felperes e törvényhely alapján követelhette az elvégzett munka után járó vállalkozói díját. A szerződő felek tételes felmérés szerinti vállalkozói díjban állapodtak meg, a felperes a felmérési naplóban feltüntetett, leigazolt munkák ellenértékére tarthatott igényt akkor is, ha azok pótmunkának vagy többletmunkának minősültek. Az el nem készült munkák (pl. a tervek) ellenértéke viszont nem illette meg. Az igazságügyi szakértői vélemény egyértelműen alátámasztotta, hogy a felperes a leigazolt felmérési naplók alapján a két szerződés keretei között 109 533 146 Ft értékű építési-szerelési munkát elvégzett. Ebből az I. rendű alperes előleg formájában 88 494 087 Ft-ot fizetett ki, különbözetként a felperes által érvényesített 21 039 059 Ft mutatkozik. Ezt az összeget az elsőfokú bíróság tévesen csökkentette, a szakértő jogi - és nem szakmai - kérdésre kiterjedő javaslatát tévesen tette magáévá. A felperes az egyes berendezési tárgyakat - nem az elsőfokú bíróság által hivatkozott nem tisztázható körülmények között -, hanem az I. rendű alperessel kötött szerződések meghiúsulása (megszűnése) után, a II. rendű alperes ügyvezetőjének 2002. augusztus 14-én kelt kifejezett megbízásából, a későbbi fagyveszély és károsodások megelőzése érdekében szerelte le 2003 januárjában, és vette felelős őrzésbe. Ez az intézkedés - a szakértő nyilatkozata szerint is - indokolt volt, a felperes a visszabontást szakszerűen végezte. Téves a szakértő és ennél fogva az elsőfokú bíróság álláspontja és döntése is, hogy a visszabontás miatt a felperes részéről a szerződések keretei között már elvégzett beszerelési munkák vállalkozói díját a visszabontott részek munkadíjával csökkenteni kell. A felperes a beszerelést elvégezte, azt a megrendelő leigazolta, a szakszerűen elvégzett visszabontásra egy új - a felperes és a II. rendű alperes között létrejött - jogviszony keretében, az új jogosult érdekében, a vállalkozási szerződés megszűnése után került sor. Ezért a felperes a szerződések keretei között elvégzett munka díjára e tekintetben is igényt tarthat. A leszerelés, a viszszabontás és a