Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)
105 BDT2005. 1169. felfüggesztése gazdasági érdekeit mennyiben sértené. A felperes - a saját szempontjából - az egyezségkötés során tudatosan jelentős engedményt tett, ugyanis az a belső szándék és érdekeltség vezérelte, hogy rövid időn belül bizonyosan hozzájusson legalább az egyezség szerinti összeghez. A felperes részéről a követelt vállalkozói díj kifizetése iránti fokozott érdekeltség lehetett gazdasági kényszer, de jogi értelemben nem jelenti a másik szerződő fél részéről ennek a helyzetnek a tudatos kihasználását, a felperesnél valamilyen akarati hiba - jogellenes fenyegetés, kényszer - fennállását, és a szerződés feltűnő aránytalanság címén sem támadható. A felperest az egyezség megkötésekor a körülmények alapján az a szándék vezette, hogy a vállalkozói díj követeléséhez rövid időn belül hozzájusson (BH1997. 122.). A szerződés egyezséggel történő módosítása egyben azt is jelentette, hogy a megtámadhatóság a törvény által korlátozott. Az egyezséggel való szerződésmódosítás érvényességét ugyanis nem érinti a feleknek olyan körülményre vonatkozó tévedése, amely közöttük vitás volt, vagy amelyet bizonytalannak tartottak. Ez arra az esetre is áll, ha az egyezség megkötése után előkerült bizonyítékokkal a vitát vagy a bizonytalanságot el lehetett volna hárítani [Ptk. 240. § (4) bek.J. A perbeli esetben éppen a késedelem terjedelme, felróhatósága, a késedelmi kötbér alapja, számítása, pontos mértéke volt vitás, az ezzel kapcsolatos bizonytalanságokat utóbb a perben - szakértői bizonyítás lefolytatásával - részben vagy egészben tisztázni lehetett volna, a Ptk. idézett rendelkezése azonban ezt kizárja. Helyesen járt el ezért az elsőfokú bíróság, amikor e vonatkozásban a további bizonyítást mellőzte, annak az előzmények miatt nincs helye. A benyújtott számlákkal kapcsolatban felperes azt állította, hogy azok egy részét az alperes késedelmesen egyenlítette ki. A fizetési határidő tekintetében a szerződésben rögzített 20 napos banki határidőből kellett kiindulni. A felperes állította, hogy egyes benyújtott számlák esetében az alperes a 20 banki napon is túl egyenlítette ki fizetési kötelezettségét. A fizetési késedelem mértékét azonban nem munkálta ki, közelebbről azt, hogy mennyi a késedelmes napok száma és az így számított kamatkövetelése az egyes számlákra lebontva. A továbbiakban a felperesnek azt kell kimutatnia, hogy a 20 banki napos teljesítési határidőt mely számlákkal összefüggésben mulasztotta el az alperes, és meg kell jelölnie, igazolnia ezt az időtartamot. A szerződés rendelkezéseivel összhangban a bírói gyakorlat szerint a megrendelő fizetési késedelembe nem esik, amíg tételes ellenőrzésre alkalmas számlát nem kap (BH1983. 131. és BH1983. 327.). A szerződés rendelkezései külön ki is kötötték, hogy a megrendelő a kivitelező részszámlája alapján milyen tartalmi követelmények megvalósulása mellett köteles a teljesítésre. Az eddigi peradatok alapján ugyanakkor az is megállapítható, hogy az alperes a felperes részszámláit befogadta, vagyis nem tette vitássá a számlán szereplő tételeket, a számlákat nem küldte vissza. Ez azt a vélelmet állítja fel, hogy a vállalkozó számláit kifogásolás nélkül befogadta. A késedelmi kamatköveteléssel kapcsolatban - ebben a keretben - lefolytatandó új eljárásban felperesnek kell tehát kimutatnia, hogy mely számlák esetében, milyen tartamú késedelem merült fel, s ebből eredően milyen összegű a késedelmi kamat az egyes számlák esetében. (Csongrád Megyei Bíróság 1. Gf. 40 253/1998/4.)
