Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

93 I. Anyagi jogi kérdések Ami pedig a felülvizsgálati kérelemnek a fennmaradási engedély iránti kérelem benyújtására való kötelezés jogszerűtlensége körében tett állításait illeti, a tekintetben rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy az ügy érdemében az építésügyi hatóság akkor fog dönteni, amikor a fennmaradási engedély iránti kérelmet érdemben elbírálja. Amennyiben a fennmaradási engedélyt a hatóság nem adja meg, illetőleg, ha építésrendészeti bírságot szabnak ki, akkor lesz módja a felperesnek a közigazgatási bírósághoz fordulni arra hivatkozással, hogy az eredeti jogerős építési engedélynek megfelelően építkezett. Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság végzését a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 27. 984/1998.) KGD2003. 27 A meghatározott időre adott fennmaradási engedély meghosszabbítása iránti kérelmet elutasító határozat bíróság által felülvizsgálható érdemi határozat (1957. évi IV. törvény 72. §, 1952. évi III. törvény 130. §, 324. §). Az elsőfokú építésügyi hatóság az 1998. november 10-én kelt határozataiban a felperes által építési engedély nélkül felépített 6 reklámtábla fennmaradására 1998. december 31-ig adott fennmaradási engedélyt, amelyet utóbb - a felperes kérelmére - 1999. december 31-ig meghosszabbított. A felperes 1999. november 30-án ismételten kérte a fennmaradási engedélyek határidejének 2000. december 3 l-ig történő meghosszabbítását. Az elsőfokú építésügyi hatóság az 1999. december 13-án kelt határozataiban a fennmaradási engedély határidejének meghosszabbítására irányuló kérelmet elutasította. Az alperes a 2000. március 2. napján kelt határozataival az első fokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében az alperes határozatainak hatályon kívül helyezését kérte. Az alperes nyilatkozatában kérte a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül történő elutasítását, mert álláspontja szerint a határidő meghosszabbítása iránti kérelem elbírálása során hozott határozat nem érdemi határozat, az alperes határozatának a bírói út igénybevételére vonatkozó záradéka téves volt. Az elsőfokú bíróság végzésében a keresetlevelet a 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 130. § (1) bekezdésének j) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította. A végzés indokolása szerint sem a fennmaradási engedély határidejét meghosszabbító, sem az azt elutasító határozat a bíróság által felül nem vizsgálható határozat, mert az az építésügyi hatóság érdemi határozatának nem tekinthető. Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását kérte a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára.