Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 94 A fellebbezés alapos. A perbeli esetben az elsőfokú építésügyi hatóság a felperes részére meghatározott ideig szóló fennmaradási engedélyt adott, amelyet egy esetben meghosszabbított, majd a felperes 2000. december 3 l-ig történő meghosszabbítás iránti kérelmét elutasította. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ae.) 72. §-ának (1) bekezdésében és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 324. §-ának (2) bekezdés a) pontjában foglaltak értelmében az ügyfél, illetőleg a törvényes érdekeiben sérelmet szenvedett fél az államigazgatási hatósági ügy érdemében hozott határozatának felülvizsgálatát kérheti jogszabálysértésre hivatkozással a határozat közlésétől számított 30 napon belül. Az államigazgatási hatósági ügy érdemében hozott határozatnak az az egyedi államigazgatási aktus minősül, amelyet a hatáskörrel és illetékességgel bíró hatóság akár e kérelemre, akár hivatalból indult eljárásban az előterjesztett kérelemre vagy az eljárás céljára végleges (tényleges) választ ad, jogot biztosít, kötelezettséget állapít meg stb., vagyis az ügy tárgyát képező jogvitát eldönti (elbírálja). Az épített környezet védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 48. § (4) bekezdése alapján a fennmaradási engedély megadása lehet végleges, szólhat határidő nélkül visszavonásig, vagy megadható határozott időre is. A kifejtettekből következik tehát az, hogy a fennmaradási engedély határidejének meghosszabbítása iránti kérelmet elutasító határozat olyan érdemi döntést tartalmazó határozat, amelynek felülvizsgálata a bíróságtól kérhető. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság amikor azt állapította meg, hogy a felperes nem az ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát kérte, és ezért a keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdésének/) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította. A Pp. 130. § (1) bekezdés f) pontja alapján kell a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítani - a követelés időelőttiségén túlmenően, de ez elévülés esetét ide nem értve - minden olyan esetben, amikor megállapítható, hogy a követelés érvényesítése a bírósági hatáskörbe tartozna ugyan, azonban az adott követelés jogszabály értelmében bírósági úton nem érvényesíthető. A perbeli esetben amennyiben az alperes határozata nem minősült volna érdemi határozatnak, a keresetlevél elutasítására idézés kibocsátása nélkül a Pp. 130. § (1) bekezdésének b) pontja alapján kerülhetett volna sor, mert érdemi határozat hiányában a jogvita elbírálása nem tartozik a bíróság hatáskörébe. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 258. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A per további tárgyalása során az elsőfokú bíróságnak az alperes határozatát érdemben kell felülvizsgálnia. (Legfelsőbb Bíróság Kpkf.II.39.048/2001.)