Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

X9 I. Anyagi jogi kérdések mely szerint az építésügyi hatóság elrendelheti a szabálytalan építkezés esetében az építést megelőző állapot helyreállítását. A 48. § (1) bekezdése alapján, ha az építményt, építményrészt szabálytalanul építették meg, az építésügyi hatóság arra - az építtető vagy az ingatlannal rendelkezni jogosult kérelme alapján - fennmaradási engedélyt ad, ha a 18-19. §-okban és a 31. §-ban meghatározott feltételek fennállnak vagy megteremthetők, továbbá az építtető az építési jogosultságát igazolja. A (7) bekezdés alapján pedig az építésügyi hatóság, ha a fennmaradási engedély nem adható ki, elrendeli annak lebontását. Az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet (a továbbiakban: R.) 35. § (2) bekezdése értelmében a fennmaradási engedély iránti kérelemhez mindazokat a mellékleteket csatolni kell, amelyek az építési engedély iránti kérelemhez szükségesek lettek volna. Az R. 17. § a) pontja értelmében az építési engedély iránti kérelemhez mellékelni kell az építtető építési jogosultságát igazoló okiratot. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló okiratokból megállapította, hogy a felperesek nem bizonyították, hogy a tetőtéri ablakokat az alperesi beavatkozó építette volna. Sem a vállalkozási szerződésben, sem a költségvetésben a tetőtéri ablakok elhelyezése nem szerepel. A felperesek nem kérték a bérbeadó és a tulajdonostársak hozzájárulását az építkezéshez. A tulajdonostársak és az önkormányzat is tudott a szabálytalan építkezésről, annak megakadályozására nem tett semmit, de ez az ügy érdemére nem hat ki. A felperesek nem tudták igazolni az építési (fennmaradási) jogosultságukat, így az építési munka nem tehető szabályossá, a bontás elrendelése nem ütközött jogszabályba. Az elsőfokú bíróság elutasította a felperesek igazságügyi szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványát, mivel tulajdonosi hozzájárulás hiányában a fennmaradás még akkor sem lenne engedélyezhető, ha a felperesek által alkalmazni kívánt megoldás egyébként építészetileg elfogadható lenne. A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet azzal, hogy az megsértette az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 163. §, 177. §, 207. §-ait, valamint az Érv. és az R. rendelkezéseit. A megismételt eljárásban az elsőfokú építésügyi hatóság nem tett eleget a másodfokú határozatban foglaltaknak, és nem vizsgálta, hogy a tetőfelújítás során végeztek-e engedélyhez kötött kivitelezési munkákat. Álláspontja szerint iratellenes, hogy az ablakok kialakítását nem a beavatkozó társasház rendelte meg. A felperesek csak az anyagköltség előlegezését vállalták. A tulajdonosok ráutaló magatartással tudomásul vették az ablakok kialakítását. Az eredeti állapot helyreállítása lehetetlen. A bíróság indokolatlanul utasította el a szakértő kirendelése iránti indítványt. Az alperesi beavatkozó a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy az ügy iratai alapján egyértelműen megállapítható, hogy a felperesek voltak a tetőtéri ablakok építtetői, ehhez a társasház nem járult hozzá. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben részben az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, illetve a bizonyítékok mérlegelését támadták. A felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli perorvoslati jellegére tekintettel - a tényállás módosítására, a bizonyítékok újraértékelésére, illetve felülmérlegelésére csak abban az esetben van mód, ha a jogerős ítéletet hozó bíróság tényállást egyáltalán nem állapított