Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 90 meg, vagy a megállapított tényállás iratellenes tartalmú, illetve a bizonyítékokat kirívóan okszerütlenül mérlegelte. A Legfelsőbb Bíróság jogi megítélése szerint azonban az elsőfokú bíróság a fenti hibáktól mentesen állapította meg az ítéletének alapjául szolgáló tényállást, és a bizonyítékok körében sem állapítható meg az okszerűtlen mérlegelés. A rendelkezésre álló iratokból bizonyíthatóan nem állapítható meg, hogy a perben vitatott tetőtéri ablakokat az alperesi beavatkozó kívánta volna megépíteni, illetve, hogy ő építette meg. Erre vonatkozóan sem a vállalkozási szerződésben, sem a költségvetésben adat nem szerepel, és az építkezés során keletkezett iratokból sem állapítható meg, hogy az alperesi beavatkozó erre esetleg később megrendelést adott volna a vállalkozónak. Ebből következően a felperesek nem tudták bizonyítani, hogy az alperesi beavatkozó lett volna e körben az építtető. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg, hogy a felperesek voltak a vitatott tetőtéri ablakok építtetői. Az R. 35. § (2) bekezdése értelmében a fennmaradási engedély iránti kérelemhez is csatolni kell mindazokat a mellékleteket, amelyek az építési engedély iránti kérelemhez szükségesek lettek volna. Az R. 17. § a) pontja alapján az építési engedély iránti kérelemhez mellékelni kell az építtető építési jogosultságát igazoló okiratot. A felperesek a társasházban nem voltak tulajdonostársak, hanem a tetőtéri önkormányzati tulajdonban álló lakás bérlői voltak. Építési jogosultságuk igazolásához mindenképpen szükséges lett volna részben a tulajdonos önkormányzat, részben a társasház többi tulajdonosának írásbeli hozzájáruló nyilatkozata. Téves felpereseknek azon hivatkozása, hogy ezen jogosultságot igazoló okiratot helyettesítheti a tulajdonosok ráutaló magatartása. Az R. 17. § a) pontja értelmében egyértelműen a tulajdonosok írásbeli nyilatkozatára lett volna szükség, amellyel a felperesek nem rendelkeztek. Az Etv. 48. § (1) bekezdése alapján is szükséges az építtető építési jogosultságának igazolása. Ezen igazolás megléte jogkérdés és nem olyan műszaki szakmai kérdés, amelyre szakértő kirendelésére lenne szükség. Ezért az elsőfokú bíróság indokoltan utasította el a felperesek szakértő kirendelése iránti indítványát. Mivel a felperesek az építési jogosultságukat nem tudták igazolni, így az Étv. 48. § (7) bekezdése alapján a fennmaradási engedély nem volt megadható, így jogszerű volt a lebontás elrendelése. (Legf. Bír. Kfv. II. 39 286/2005.) KGD2007. 220 A hátsókertben lévő leomlott épület újjáépítése engedély nélkül nem átalakítás nem felújítás. [1997. évi LXXVIII. törvény 48. §; 253/1997. (XII. 20.) Korm! rendelet 1. melléklet 4., 26. pont] A teljes szöveget lásd az anyagi jogi kérdéseknél. (57. oldal)