Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 52 ablak helyére 0.4 rrr nyíló felületű, tetősíkban fekvő ablak kerülne beépítésre. Az építtetők a továbbépítési engedély iránti kérelmüket az elbírálás előtt módosították akként, hogy a két kibontani ítélt ablakot fix üvegfelülettel kívánták kialakítani és így kérték a továbbépítést engedélyezni. A kijelölés folytán eljárt B. Polgármesteri Hivatal Jegyzője az 1999. május 10-én kelt határozatával a négy darab ablakra, az épülethomlokzat megváltoztatására végleges fennmaradási engedélyt adott, továbbá a meglévő lakáshoz bővítményként kialakított padlástéri helyiségre szintén fennmaradási engedélyt adott. A továbbépítést a benyújtott tervdokumentáció szerint engedélyezte azzal a kikötéssel, hogy az építtetők által 1999. április 12-én a bontásra ítélt ablak helyett fix üvegfelületű ablak átalakítására vonatkozó fennmaradási engedély iránti kérelmet elutasította. Határozata indokolása szerint az észak-nyugati tetősíkba beépített tetőablakokra jogerős bontást elrendelő határozat van érvényben, ezért ezen ablakok fix felületűvé történő átalakítása nem engedélyezhető, arra fennmaradási engedély nem adható. A hatóság az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 61. § (1) bekezdése alapján a jogerős és végrehajtható határozatot nem módosíthatja. A Megyei Közigazgatási Hivatal az első fokú határozatot az 1999. szeptember 8-án kelt határozattal helybenhagyta. Az építtetők használatbavételi engedély iránti kérelmére B. Polgármesteri Hivatal jegyzője a 2000. július 5-én kelt határozatával a lakás bővítésére a használatbavételi engedélyt megadta. Az első fokú határozatot az alperes a 2000. szeptember 19-én kelt határozatával helybenhagyta. A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata, hatályon kívül helyezése iránt. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, ítélete indokolása szerint a fennmaradási engedélyezési eljárás során az építésügyi hatóság a benyújtott műszaki tervdokumentáció alapján a két darab elbontandó ablak helyett egy újabb, kisebb ablak nyitását engedélyezte. A továbbépítés az engedélyeknek megfelelően történt, ezért az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásról szóló 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet (a továbbiakban: R.) 30. §-a alapján a használatbavételi engedély megadása jogszerű volt. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet megváltoztatását, a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését, az építésügyi hatóság új eljárásra kötelezését. Rendkívüli jogorvoslati kérelmében kifejtettek szerint a jogerős ítélet az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) 37. §-ába, a 45/1997. (XII. 29.) KTM rendelet, helyesen az R. 30-31. §-aiba, továbbá az Áe. 42. § (1) bekezdésébe és 43. § (1) bekezdés b) pontjába ütközik. A felperesi épület belső udvarával határos tetősíkba ablak nyitása nem engedélyezhető az OTÉK 37. §-ának tiltó rendelkezése folytán. Az engedély nélkül épített két ablak tekintetében bontásra kőtelező jogerős határozat született. Az építésügyi hatóság nem adott tetősíkon. A beavatkozók törvényes képviselője által létesített újabb ablak továbbra is engedély nélkül építettnek minősül, arra használatbavételi engedély nem adható. A fennmaradási engedélyt adó határozatot az elsőfokú bíróság