Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 46 lemondó nyilatkozat létrejötte körülményeinek vizsgálata az ügy eldöntése szempontjából irreleváns volt. Ez azonban az alperesi határozat felülvizsgálata körében hozott döntést érdemben nem befolyásolta. A Legfelsőbb Bíróság a továbbiakban a fellebbezésben hivatkozott építésügyi szabályok alapján vizsgálta az első fokú ítélet helytállóságát. Ennek érdekében részbizonyítást rendelt el, mely során azt tisztázta az OTÉK 4. §-a alapján, hogy a kerületi városrendezési és építési szabályzat az adott építési övezetre milyen építési előírásokat tartalmaz. O.-B. jegyzőjének nyilatkozata szerint a területre vonatkozóan nem volt hatályos részletes rendezési, illetve szabályozási terv. Az önkormányzat képviselő-testülete nem alkotta még meg a kerület városrendezési és építési szabályzatát. Helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy a közigazgatási eljárás alapját képező építési tervdokumentáció oldalhatáros építkezésre vonatkozott, a hatóság ezért eljárása során azt vizsgálta, hogy az ily módon történő építkezés megfelel-e az alkalmazandó jogszabályoknak. Helytállóan jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre is, hogy az alkalmazandó építésügyi szabályokat az eljáró hatóságok nem sértették meg. Az Étv. 31. §-a az építményekkel szemben támasztott általános követelményekről rendelkezik. Az általános követelményeknek való megfelelőség vizsgálatát további, a törvényben és az alacsonyabb szintű jogszabályokban (OTÉK, BVKSZ, kerületi szabályzatok) meghatározott részletszabályok egészítik ki. A Budapesti Városrendezési és Építési Keretszabályzatról szóló 47/1998. (X. 15.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: BVKSZ) 1999. január 1. napján lépett hatályba. Rendelkezéseit a 67. § (1) bekezdése szerint a hatálybalépést követően indított ügyekben kell alkalmazni. A kérelem benyújtásakor és a határozatok meghozatalakor a Budapest Városrendezési Szabályzatáról szóló Budapest Főváros Tanácsa 5/1986. számú rendelete (a továbbiakban: BVSZ) volt hatályban, ezért a BVSZ rendelkezéseit kellett alkalmazni. A BVSZ szerint 05-ös építési övezetben a 14. § alapján az oldalhatáros építkezés megengedhető. Az építmények elhelyezésének előírásait tartalmazó OTÉK 35. § (3) bekezdés b) pontja szerint az oldalkert legkisebb szélességét a helyi építési szabályzat, szabályozási terv állapítja meg. Ennek hiányában az nem lehet kisebb oldalhatáron álló beépítési mód esetén a 36. § (2) bekezdése szerint meghatározott legkisebb távolságnál. Az OTÉK 36. § (2) bekezdése a közveszélyességi besorolás figyelembevételével határoz meg előírásokat a szomszédos telkeken lévő építmények közötti legkisebb távolságra vonatkozóan, amely a külön meghatározott kivételeket ide nem értve nem lehet kisebb 6 m-nél. Tényként állapítható meg, hogy az OTÉK és a BVSZ rendelkezésein túl további, a kerületre vonatkozó szabályzat a határozat meghozatalakor nem volt, így az elsőfokú bíróság helytállóan fogadta el a közigazgatási határozatokban megjelenő OTÉK, illetve BVSZ szabályok vizsgálatának szükségességét. Ily módon az Étv. fellebbezésben hivatkozott, az építésügyi hatóság engedélyezési eljárása során figyelembe vehető szomszédjogok védelmének vizsgálata nem sérült. A felperes az első fokú eljárás során az építésügyi szabályok sorában a helyszíni ellenőrzés hiányára, mint olyan eljárásjogi szabály sérelmére, amely az anyagi