Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)
41 I. Anyagi jogi kérdések annak lehetőségét sem, hogy elhelyezhető-e az építmény úgy, hogy a környező ingatlanok funkcióit csak a szükséges és elkerülhetetlen mértékben korlátozza. Az alperes ezeket a körülményeket elmulasztotta feltárni eljárásában, ezért megalapozatlan döntést hozott. Az alperes az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében kérte annak megváltoztatását, és a kereset elutasítását. Álláspontja szerint a bíróság megállapításai nem helytállóak, a levont jogkövetkeztetés is téves, az Ét. 29. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltaknak és tényállás-tisztázási kötelezettségének is eleget tett. Nem helytállóak az ítélet kerítésmagassággal kapcsolatos megállapításai sem, a melléképület homlokzatmagassága jóval alacsonyabb a megengedhetőnél. A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Kifejtette, hogy az alperes által kiadott építési engedély, illetőleg a garázsépület jogos érdekét sérti, mert nincs figyelemmel a kilátás-védelemre, a kert napfényigényére és a bezártság érzés fennállására. A fellebbezés alapos. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az Ét. 29. §-ának (1) és (2) bekezdésére alapítottan megalapozatlannak, ezért törvénysértőnek minősítette az alperes határozatát. Az Ét. 29. §-ának (16) bekezdése szerint az építésügyi hatóságnak az építési engedély megadását meg kell tagadni - többek között - akkor, ha előre meg lehet állapítani, hogy az építmény megépítése, illetve fenntartása a szomszédos ingatlanok használatát számba vehetően korlátozná, az állékonyságot, az egészséget, illetve az élet vagy közbiztonságot veszélyeztetné, vagy a közérdeket egyéb módon sértené. A (2) bekezdés értelmében az építési engedély feltételeit úgy kell megállapítani, hogy az építmény a korszerű építészet követelményeknek megfeleljen. A szomszédos telken lévő építmények továbbra is kellő támasztékot, világosságot, napfényt és levegőt kapjanak, továbbá az építmény a szomszédok kilátását lehetőleg ne akadályozza. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a perbeli építmény esetében az építési engedély megadása nem sérti az Ét. hivatkozott rendelkezéseit, mert a garázsépület megépítése, illetve fenntartása a szomszédos ingatlanok használatát számottevően nem korlátozza, így az engedély megtagadásának törvényi feltétele hiányzik. Az elsőfokú bíróság csupán az Ét. fentebb megjelölt rendelkezéseinek megsértését tudta megjelölni ítéletében anélkül, hogy konkrét építésügyi előírás megszegését megállapította volna. Az elsőfokú bíróság tévesen mérlegelte a szomszédos ingatlanok használata korlátozásának mértékét számba vehetően jelentősnek, illetőleg a környezeti hatásokra és az építészeti értékekre való hivatkozása is alaptalan. A kifejtettekből következően az alperes tehát nem sértette meg az építési engedély megadásával az építésügyi jogszabályokat, eleget tett tényállás-tisztázási kötelezettségének és megalapozott, törvényes döntést hozott. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a 1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság Kf.III.27.709/1999.)
