Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 40 ben történt-e talajvízszint-emelkedés, és mérésekkel kell eldönteni, hogy a terepalakítás a felperes jogos érdekét befolyásolta-e. E tekintetben az alperes álláspontjával ellentétben a közigazgatási szakértői véleményt az eljárt bíróságok bizonyítékként értékelték, azonban annak nem tulajdonítottak olyan jelentőséget, mely az alperest felmentené az új eljárás során újabb szakértői vélemény beszerzésétől. Az alperes állításával ellentétben döntő bizonyítékként a Vízművek nyilatkozatát sem lehetett elfogadni a fellebbezési eljárásban, a vízszint emelkedését mérésekkel kell eldönteni, önmagában a Vízművek nyilatkozata nem „perdöntő" bizonyíték. A bizonyítékok értékelésénél a másodfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdését nem sértette meg. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sértette az R. 8. § 12. pontját, a Pp. 163. § és 166. §-át sem, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv.V.28.125/1998.) KGD2002. 19 Az építési engedély megtagadható, ha az építmény megépítése, illetve fenntartása a szomszédos ingatlanok használatát számba vehetően korlátozná (1964. évi III. törvény 29. §). Az elsőfokú műemlékvédelmi hatóság a beavatkozó és társa kérelmére építési engedélyt adott a B., P. u. 4. szám alatti ingatlanon - melyhez hátsókerttel csatlakozik az a társasházi ingatlan, amelynek egyik tulajdonosa a felperes - gépkocsitároló melléképület építésére. A felperes fellebbezése folytán az alperes a határozatával helybenhagyta az első fokú közigazgatási határozatot. Megállapította, hogy a gépkocsitároló elhelyezése megfelel a B. Város Önkormányzata rendeletében, valamint a 2/1996. (II. 27.) ÉVM rendelet (a továbbiakban: OÉSZ) 68. §-ának (2) bekezdésében előírtaknak; az I. Gy. u. 3. számú épületnek az OÉSZ 49. és 132. §-ában előírt mértékű benapozottságát sem befolyásolja számottevően. A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését. Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes nem tett eleget tényállás-tisztázási kötelezettségének, eljárása nem felelt meg az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény (a továbbiakban: Ét.) 29. § (1) és (2) bekezdésében foglalt előírásoknak. Az alperes nem mulaszthatta volna el annak vizsgálatát, hogy garázsépület milyen hatással lesz a környező ingatlanokra. A tervek alapján látható volt, hogy az építmény a felperes hátsókertjének ebbéli funkcióját tönkretette azzal, hogy a hátsó telekhatárt, a szokásos kerítésmagasságot jóval meghaladóan elfalazza. Az alperes nem vizsgálta a tervek környezeti hatásait és