Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 134 lyi hivatkozása stb.). Ezért alapulvétele az alperesi határozat meghozatalakor súlyosan jogszabálysértő. Az alperes által felülvizsgálati kérelmében kiemelt „szakmai álláspont" ugyanis az építkezéshez képest jóval későbbi jogszabályi előírás szem előtt tartásával készült még akkor is, ha az R.-re a határozat konkrét hivatkozást nem tartalmaz. Az alperes minden további vizsgálódás nélkül az 1995. évi használatbavételi engedélyében a korábbi határozataiban foglalt álláspontjával szemben, elfogadta az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetését, és abból vezette le az Étv. 47. § (2) bekezdés c) pontja szerinti intézkedési kötelezettségét. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az Étv. alkalmazása és a 2002. évi jogszabály előírásainak alapulvételét magáévá tevő alperesi álláspont jogszabálysértő. Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság azon jogkövetkeztetésével, hogy ez megalapozza a felülvizsgált határozat hatályon kívül helyezését. A felperes az alperesi beavatkozó által kifogásolt felépítményre 1995. évben az építésügyi hatóságtól jogerős használatbavételi engedélyt kapott. Nem vitás, hogy az alperesi beavatkozó ingatlana felőli határfalon a nyílászárók elhelyezése a jogerős építési engedélytől eltérő módon, szabályellenesen történt. A felperes a közigazgatási eljárás során bizonyította - és ezt sem az alperes, sem az alperesi beavatkozó lényegében nem vitatta -, hogy az ablakok a lakóház építésével egyidejűleg létesültek, ebből következően pedig az építésügyi hatóság ennek ismeretében, azokat is magában foglalóan adta ki a használatbavételi engedélyt. Az Ép. tv. 38. § (4) bekezdése értelmében tehát az építésügyi hatóságnak további intézkedési lehetősége - 2002., 2003. évben - nem volt. Az Ép. tv. 37. § c) pontja szerinti eljáráshoz további, részletes bizonyítási eljárásra lett volna szükség, e tekintetben azonban az alperes a felülvizsgált határozat meghozatalakor - a fent kifejtettekből következően és miatt - eljárást nem folytatott. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az Ép. tv. 38. §-ában szabályozott engedély nélküli vagy attól eltérő építkezés tényének megállapítása az Ép. tv. 37. § c) pontja szerinti intézkedés megtételének lehetőségét önmagában nem alapozza meg, ahhoz ugyanis e jogszabály további feltételek fennálltát - például az élet- vagy vagyonbiztonság veszélyeztetését - kívánja meg. Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy a jogerős ítélet az alperes és az alperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelmében megjelölt jogszabályokat nem sértette meg. A felperesnek az Étv. 47. § (2) bekezdés c) pontjának mellőzésére irányuló kérelme alaptalan, az a megyei bíróság által tett összehasonlítás tekintetében nem jogszabálysértő. A rendelkezésre állt iratokból megállapítható volt, hogy az 1995. évi használatbavételi engedéllyel a felperesi jogszerzés és annak gyakorlása is megkezdődött, a szabálytalanul elvégzett építkezés tekintetében. Az építésügyi előírások alapulvételével a jogszerzés jóhiszemünek nem minősülhetett. Az Ae. 61. § (5) bekezdése - jóhiszemű jogszerzés hiányában - nem alkalmazható. E vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság pontosította a jogszerzés időpontját, illetve a megyei bíróság által tett megállapítást. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. IV. 39 092/2004.)