Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

133 I. Anyagi jogi kérdések A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Az alperes és az alperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelme nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság túlnyomórészt egyetért a megyei bíróságnak a jogerős ítéletben kifejtett álláspontjával. Az Ép. tv. 38. §-a a fennmaradási engedély iránti eljárásra vonatkozóan tartalmaz szabályokat, az (l)-(3) bekezdés az annak során megteendő intézkedéseket taglalja, így a (4) bekezdésbeli rendelkezés is e körbe tartozik. Kimondja, hogy az építésügyi hatóság az (l)-(3) bekezdés alapján az építési engedély nélkül vagy az engedélytől eltérő módon végzett építkezés tudomására jutásától számított egy éven belül - legkésőbb azonban az építmény használatbavételétől számított tíz éven belül - intézkedhet. Új eljárás lefolytatása esetén az egyéves határidő kezdetét az új eljárás lefolytatását elrendelő jogerős határozat keltétől kell számítani. A Legfelsőbb Bíróság kifejti, hogy az Étv. szerinti megfelelője az Ép. tv. 48. § (8) bekezdése, a (9) bekezdésben szabályozott azon eltéréssel, hogy kérelemre a fennmaradási engedély kiadása nem tagadható meg a (8) bekezdésben meghatározott intézkedési idő letelte miatt. Ebben az esetben átalakítási kötelezettséget előírni és építésügyi bírságot megállapítani nem lehet. Az Ép. tv. 48. § (9) bekezdése tehát lehetővé teszi - a korábbi jogszabályi rendelkezésekkel ellentétben -, hogy a (8) bekezdésben meghatározott - anyagi-jogi jellegű, vagyis jogvesztő hatályú - intézkedési határidő eltelte ellenére a fennmaradási engedély kiadható legyen, egyéb intézkedés azonban a határidő elteltét követően nem lehetséges. A Legfelsőbb Bíróság kifejti továbbá, hogy a megyei bíróság által helyesen hivatkozott Ép. tv. 37. § c) pont az építésügyi hatóság intézkedési lehetőségét - és nem kötelezettségét - rendezi, például élet- és közbiztonságot veszélyeztető helyzet esetén. E szabályozás körében időbeli korlátot nem állít fel. Az Étv. ezen rendelkezésnek megfelelő szabályozása az Ép. tv. 47. § (2) bekezdés c) pontja, amely az intézkedést az ott meghatározott feltételek fennállta esetén - a korábbi előírásokkal ellentétben - már az építésügyi hatóság kötelezettségévé teszi. Helyesen állapította azonban meg a megyei bíróság, hogy a felülvizsgált közigazgatási eljárás során az Étv. 60. § (8) bekezdés b) pontjából következően a korábbi jogszabály, az Ép. tv. rendelkezéseit kellett alkalmazni. A Legfelsőbb Bíróság megállapítja továbbá, hogy az alperes felülvizsgálati kérelmében foglalt azon érvelés, miszerint nem hatósági ellenőrzést folytatott le, azon túl, hogy ellentmondásos, megalapozatlan is. Noha az építésügyi hatóság az alperesi beavatkozó építési engedélyezési ügyében folytatott helyszíni szemlét 2002 szeptemberében, az ellenőrzés a felperes által felépített lakóházra irányult, arra vonatkozóan hozták meg az építésügyi hatóságok a perben vizsgált határozataikat, a felperesnek írtak elő kötelezettséget, majd vonták vissza a határozatot, később pedig módosították azt. Ezen téves, nem tényszerű hivatkozással az alperes nem kerülhette meg az Ép. tv. alkalmazásának kötelezettségét. Nem helytálló az alperesnek az R. alkalmazásának hiányára vonatkozó állítása sem. A felülvizsgált határozat egyértelmű utalást tartalmaz a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága levelére, amely e jogszabály előírásaival vetette össze a felperes 1994-1995. évben folytatott építkezését. E „levél" súlyos jogszerűségi aggályokat vet fel (megalapozottsága, jogszabá-