Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 132 rozatok az Áe. 59. § (1) bekezdés a) pontjában biztosított jogkörben, nem hatósági ellenőrzés keretében, hanem hatósági ellenőrzés következményeként kerültek meghozatalra, így az ügyben az Étv. 60. § (8) bekezdés b) pontja nem alkalmazható. Utalt arra is az alperes, hogy határozatában az R.-re közvetett módon sem hivatkozott, a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság leveléből csupán azt a szakmai megállapítást vette figyelembe, hogy a kérdéses nyílászárók a szomszédos ingatlan vonatkozásában az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztetik. Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelmében azzal érvelt, hogy a felperes lakóháza felépítésekor nyilvánvalóan szándékosan megsértette az építkezéskor is hatályos építési előírásokat, és az adott építési övezet „zártsorú beépítésű" minősítése ellenére 2 darab nagyméretű ablakot helyezett el a szomszédos ingatlan telekhatárán levő, és a zártsorú beépíthetőség miatt tűzfalnak minősülő végfalon. Erről a körülményről az építési hatóság egy korábban a szomszédok által tett, majd visszavont bejelentés kapcsán több mint egy éve tudott, de eljárást nem folytatott le. Az alperesi beavatkozó szerint ez a helyzet egyrészt akadályozza a 2002. évben általa megvásárolt szomszédos ingatlan előírás szerinti, tehát zártsorú beépítését, továbbá a telekhatáron álló földszint, emelet, tetőtér magasságig nyúló végfal nem tölti be a tűzfal határoló funkcióját és ezért életveszélyes, valamint vagyonvédelmi szempontból is tarthatatlan. Álláspontja szerint tévedett a megyei bíróság, amikor jogerős ítéletének indokolásában érdemi különbséget tett a felperesi épület felépítésekor, illetve a jogvita időpontjában hatályos építési törvényi előírások idevonatkozó rendelkezései között. Az élet- és vagyonbiztonság szempontjából releváns körülmények elbírálásakor az Étv. 48. § (8) bekezdésében írt időbeli korlátok nem irányadóak. A jogerős ítéletben tett erre vonatkozó megállapítás, valamint a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok sérelmének tilalmára hivatkozó ítéleti megállapítás egymásnak ellentmond, és kimeríti az okszerű mérlegelés és jogértelmezés szabályaival szemben álló jogi következtetés kritériumát. Megítélése szerint saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat, amiért az egykori szabálytalan építkezés, amennyiben annak mértéke eléri az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető szintet - és ez az elsőfokú bíróság megítélése szerint sem vitatott -, úgy annak megszüntetése akkor is jogszerű, ha a veszélyes állapot bármilyen régóta fennáll. A jogerős ítélet azt az elvi álláspontot sugallja, hogy a közigazgatási határidők elmúlását követően az élet- és vagyonbiztonságot nyilvánvalóan veszélyeztető állapot fenntartása jogszerű és törvényi védelemben részesül. A felperes a tárgyaláson visszavont - felülvizsgálati ellenkérelemként elbírálni kért - csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet részbeni megváltoztatását, az ítélet indokolásának kiegészítését kérte; kérte mellőzni az ítélet indokolásából az ereszcsatorna és a párkány jogerős tervektől eltérő kialakítására vonatkozó megállapítást, valamint az Étv. 47. § (2) bekezdés c) pontjára való hivatkozást. Kérte a jogerős ítélet indokolásának kiegészítését azzal, hogy a jogerős építési engedély nem írta elő tűzfal létesítését a nyugati homlokzaton, illetőleg, hogy a felperes jóhiszemű joggyakorlása a használatbavételi eljárás során 1995. évben lefolytatott helyszíni eljárás időpontjával vette kezdetét.