Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

131 I. Anyagi jogi kérdések Kifejtette a megyei bíróság, hogy helytállóan hivatkozott a felperes az Étv. 60. § (8) bekezdés b) pontjában foglalt előírásra is. Ebből egyértelműen következik, hogy a szabálytalanul létesített építményrész fennmaradásának elbírálásakor az alperesnek - eljárása során - a korábban, az építéskor hatályos Ép. tv. előírásait kellett volna alkalmaznia. Nem osztotta a megyei bíróság ezzel kapcsolatosan a beavatkozónak azt az álláspontját, hogy az Ép. tv. 38. §-a és az Étv. 47., 48. §-ai tartalmukban azonos módon rendelkeznek. Az Étv. 47. § (2) bekezdése értelmében az építésügyi hatóságnak el kell rendelnie az építmény, építményrész hibáinak, hiányosságainak megszüntetését, ha ezáltal idegen ingatlanban az állékonyságot, az életet és egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztető állapot keletkezett. Ezzel szemben az Ep. tv. 37. §-a nem a kategorikus kötelezést rendeli el, hanem az építésügyi hatóság mérlegelési jogkörébe utalja azt. Az alperes határozata tehát azért is jogszabálysértő, mert az Étv. 60. § (8) bekezdés b) pontja figyelmen kívül hagyásával az Étv.-ben foglalt előírások alkalmazásával döntött az ügyről. Alaposnak értékelte a megyei bíróság a felperes keresetét abban a tekintetben is, hogy az alperes határozatában áttételesen olyan jogszabályra hivatkozott - a tűzvédelem és a polgári védelem műszaki követelményeinek megállapításáról szóló 2/2002. (I. 23.) BM rendeletre (a továbbiakban: R.) -, amely 2002. február l-jén lépett hatályba. Az R. 2. § (2) bekezdése értelmében a rendelettel megállapított műszaki követelményeket a létesítmény, építmény, berendezés tervezése során, illetve ezek átalakításakor, bővítésekor, módosításakor, annak körében és mértékében kell alkalmazni. A rendelet hatálya tehát - a megyei bíróság álláspontja szerint - ki sem terjedhet a perbeli szabálytalan építkezés megítélésére, mivel maga a rendelet nem határozza meg alkalmazásának körében. Tévedett tehát az alperes, amikor az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság levelében kifejtett, ezen jogszabályon alapuló álláspontot tette magáévá, és nem az épület létesítésekor, illetőleg használatbavételekor hatályos MSZ 595. számú Magyar Szabvány alapján határozta meg a nyílászárók sorsát. A megyei bíróság álláspontja szerint e jogszabálysértések egyenként és önmagukban is megalapozzák az alperesi határozat hatályon kívül helyezését. Mellőzte a megyei bíróság az új eljárás lefolytatására vonatkozó kötelezést, azon indokkal, hogy a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme miatt további új eljárás lefolytatásának helye nincs. A jogerős ítélet ellen az alperes és az alperesi beavatkozó nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, a jogerős ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérték. Az alperes álláspontja szerint kétségtelen tény, hogy a határozata értelmében az építtetők által szabálytalanul létesített nyílászárók megszüntetése nem rendelhető el. E döntés alapján nem vitás, hogy az építtetők jóhiszeműen jogot szereztek arra, hogy a nyílászárók fennmaradhassanak, azonban jóhiszeműen szerzett jogukat nem gyakorolták. Önmagában az a tény, hogy az engedély nélkül elhelyezett nyílászárókat nem kell eltávolítani, és a nyílásokat nem kell megszüntetni, joggyakorlásnak nem tekinthető, mert jogot gyakorolni csak aktív módon, tevőlegesen lehet. Kifejtette az alperes, hogy tévedett az elsőfokú bíróság abban is, hogy az építésügyi határozatok hatósági ellenőrzés keretében születtek volna. A vitatott hatá-