Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

125 I. Anyagi jogi kérdések A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte mind a jogerős ítélet, mind az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra történő utasítását. Felülvizsgálati kérelmében kifejtett álláspontja szerint az eljárt bíróságok az Ét. 38. § (4) bekezdését, továbbá az építési és a használatbavételi engedélyezési eljárásról szóló 12/1986. (XII. 30.) ÉVM rendelet (a továbbiakban: R.) 29. § (5) bekezdését tévesen értelmezték. A fennmaradási engedélyezési eljárás során vizsgálni kellett volna, hogy az építmény megfelel-e a rendezési tervnek, az építésügyi szabályoknak, megfelel-e műszakilag annak a rendeltetésnek, amire a fennmaradási engedélyt a beavatkozók kérték. Mivel az építmény a garázskapu kifelé nyitásával nem felelt meg sem az építésügyi szabályoknak, sem a biztonsági feltételeknek, és a szomszédjogot is sértette, ezért nem volt a fennmaradási engedély megadható. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az alperesi beavatkozók felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg. Az elsőfokú építésügyi hatóság a beavatkozót határozatával fennmaradási engedély iránti kérelem benyújtására kötelezte, előírta, hogy a kérelemhez az R. 29. §-ában előírt milyen mellékleteket kötelező csatolni. A fennmaradási engedélyezési eljárás során a hatóság vizsgálta az építésügyi szabályoknak való megfelelést, s ezt követően adta ki az építésügyi hatóság határozatával a fennmaradási engedélyt. Az építésügyi szabályoknak való megfelelőség vizsgálatára utalt az a körülmény is, hogy az elsőfokú hatóság kötelezte a beavatkozókat, hogy a gépkocsitárolón közterületre kifelé nem nyíló ajtót helyezzenek el. E kötelezést a másodfokú építésügyi hatóság törölte, mert az Ét. 38. § (4) bekezdése értelmében a tíz éven túl használatba vett építmény tekintetében átalakítás, illetve bontás az építésügyi hatóság részéről nem rendelhető el. A felperes szomszédjogi érdekeit sértő, a bejárata előtti járdájára nyíló garázskapu megszüntetését az építésügyi eljárásban nem kérhette, az építésügyi hatóságnak intézkedési jogköre nincs az Ét. 38. § (4) bekezdése értelmében. A felperes - ahogy erre az elsőfokú bíróság is utalt - csak külön polgári perben orvosolhatja érdeksérelmét. Mindezek alapján a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperesnek a felülvizsgálati eljárás során költsége nem merült fel, a jogi képviselő nélkül eljáró alperesi beavatkozóknak felszámítható költsége nincs, ezért arról a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján rendelkezni nem kellett. (Legfelsőbb Bíróság Kfv.V.39.979/2000.)