Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 126 KGD2003. 82 A vasút védőterületén belül elhelyezett építmények bontása az élet- és vagyonbiztonság érdekében 10 éven túl is elrendelhető (1964. évi III. törvény 3738. §). Az építési hatóság határozataiban kötelezte a felpereseket, hogy az S., F. tér 2. szám alatti pavilonsorhoz általuk engedély nélkül épített toldaléképítményeket bontsák le. A határozatok indokolása szerint az építményeket az 1970-es években kezdték építeni az akkori tulajdonosok, és az építmények 1987-ben már (és még) álltak. Rögzítette a határozat, hogy a toldalékok miatt a mögötte lévő vasúti támfal állapota nem ellenőrizhető, a toldalékokat rátelepítették a villamosenergia-ellátó kábelre, az építés miatt a csatorna és folyókarendszer karbantartása sem lehetséges, illetve az épületben elhelyezett hőközpont megközelítése, karbantartása, berendezések cseréje a bejárási nehézségek miatt lehetetlen. A toldalékok tűzvédelmi szempontból is kifogásolhatók, meglétük közbiztonsági szempontból sem megfelelő. Az alperes határozatában az első fokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a bontás elrendelése az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény (a továbbiakban: Ét.) 37., 38. és 39. §-ai alapján a közigazgatási eljárásban beszerzett szakvéleményeknek és szakhatósági állásfoglalásoknak megfelel. A felperesek keresetükben az alperes határozatainak hatályon kívül helyezését kérték. Álláspontjuk az volt, hogy a bontás elrendelésére az Ét. 38. § (4) bekezdésében meghatározott 10 éves határidő eltelte után már nem volt lehetőség, a fennmaradás engedélyezéséről kellett dönteni. Az elsőfokú bíróság az egyesített perekben hozott ítéletével a keresetet elutasította, ítéletének indokolásában az államigazgatási eljárásban beszerzett szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a pavilonsor építésének engedélyezése során sem felelt meg a pavilonsor létesítése az Országos Építésügyi Szabályzat egyes közlekedési építmények védőterületeire vonatkozó előírásainak. A beavatkozó az építési engedély kiadásához 7 m-es védőtávolság megtartását tartotta indokoltnak. így a pavilonsor építési engedély alapján, de akkori jogszabályok rendelkezéseivel ellentétben épült fel, a perbeli toldalékokat pedig az építési engedély nélkül a beavatkozó által szükségesnek tartott 7 m-es védőtávolságon belül létesítették, ezért az Ét. 37. §-a alapján a bontás elrendelése jogszerű volt, a védőtávolság rendeltetése ugyanis éppen az, hogy a védőtávolsággal védett építményekben építményen folyó tevékenységből következő veszélyhelyzet ellen nyújtson védelmet. Miután a védőtávolságot nem tartották be, az elhelyezett építmény az élet- és vagyonbiztonságot veszélyezteti. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperesek nyújtottak be fellebbezést, álláspontjuk szerint a 10 éves objektív határidő elteltével bontás elrendelhető nem volt, másrészt a bontás alapjául szolgáló élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetése sem volt megállapítható. Az alperes ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. A Legfelsőbb Bíróság a közigazgatási eljárásban beszerzett szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a beavatkozó által létesített 4 m magas támfal a raktár-