Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

113 I. Anyagi jogi kérdések A perújítási eljárásban szakértői bizonyítást folytatott le a bíróság, kirendelte V. Gy. igazságügyi műszaki szakértőt, valamint meghallgatta N. G.-t, aki a perújítási kérelmet megalapozó szakvéleményt készítette, valamint a bizonyítékok között értékelte a birtokháborítási eljárás során keletkezett B. L, illetve K. M. szakértők szakvéleményeit. A bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a birtokháborítási eljárásban nem került vizsgálatra a szélzugképződés lehetősége, a kémény tervnek megfelelő kivitelezése, ezért a birtokháborítási eljárásban készült szakértői vélemények a perújítási kérelem megalapozottságának igazolására nem megfelelőek. A perben kirendelt szakértő véleménye alapján megállapította, hogy a kéménynek a tetőgerinc magasságáig kellett volna érnie, a kémény a tervnek nem megfelelően készült el, azt legalább 1,3 méterrel magasabbra kellett volna építeni. A kémény keresztmetszete, nem felel meg a szabvány előírásainak. A kémény szélzugot képező környezetben helyezkedik el, a füstgáz a beavatkozói épület terasza, illetve a perújító felperesek ingatlana felé áramlik. A szélzug miatt a kémény kitorkollásnak magasabbnak kellene lennie, ezért a kémény az MSZ-04-82/1/85 szabvány 2.3.3. pontjában írt előírásnak nem felel meg. Mindezek alapján megállapította, hogy a perbeli kémény a rendeltetésszerű és biztonságos használatra nem alkalmas, ezért az alperes a fennmaradási engedélyt jogsértően adta meg. Az elsőfokú bíróság ítéletében az új eljárásra a közigazgatási hatóságnak útmutatást nem írt elő. A jogerős ítélet ellen az alperesi beavatkozók felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be. Az I. és II. rendű alperesi beavatkozó elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a perújítási - mint érdemi tárgyalásra alkalmatlan - kérelem elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, harmadlagosan a jogerős ítélet megváltoztatását és az alapperben hozott ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 260. § (1) bekezdés a) pontjában és (2) bekezdésében, a Pp. 177. § (1) bekezdésben foglaltakat, mert a perújítás megengedésének feltételei nem álltak fenn. A perújítás megengedhetőségénél az elsőfokú bíróság tévesen értékelte a becsatolt véleményt szakértői véleményként. N. G. nem műszaki szakértő, hanem csupán egy szakértelemmel bíró személy, akinek a véleménye nem szakvélemény és bizonyítékként nem értékelhető. Az elsőfokú bíróság által a perújítás megengedhetőségének másik okaként elfogadott, az alapperben a birtokháborítási eljárásban keletkezett és be nem várt szakvélemény nem perújítási ok, így erre a felperesek nem is hivatkoztak a perújítási kérelmükben. Az ítélet érdemében álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 182. § (3) bekezdését, mert a szakértői vélemény alkalmatlan az ítéletben foglalt döntés megalapozására, ugyanis a szakértő nem a fennmaradási engedélyezési eljáráskor hatályos szabvány szerint vizsgálta a kémény megfelelőségét. A szakértői véleményhez komoly aggály és kétség fér, a szakértő szakmai szempontokat is megsértett a vizsgálata során. A szakvélemény hiányosságai a per során orvoslást nem nyertek. A III. rendű alperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a perújítási - mint érdemi tárgyalásra alkalmatlan - kérelem elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helye-