Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 114 zését az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, harmadlagosan a jogerős ítélet megváltoztatását és az alapperben hozott ítélet hatályban tartását. Álláspontja szerint a perújítás megengedhetőségének feltételei nem álltak fenn a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése alapján. A Pp. 266. § (2) bekezdés második fordulata alapján a perújítási kérelmet, mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant el kellett volna utasítani. Az ítélet érdemében pedig arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 182. § (3) ) bekezdésében foglalt rendelkezést, a szakértői vélemény megalapozatlan, aggályos és szakmailag is téves megállapításokat tartalmaz. A felülvizsgálati kérelmek az eljárási kifogás tekintetében alaptalanok, az ügy érdemét illetően az elsőfokú bíróság ítélete felülvizsgálatra nem alkalmas. A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen a beavatkozók eljárási kifogását vizsgálta. A perújítás megengedhetőségével kapcsolatos jogsértések a felülvizsgálati eljárásban nem bírálhatók felül, mert az elsőfokú bíróság a perújítás megengedhetősége kérdésében mérlegeléssel döntött, ennek eredményeként kizárólag a perújítási kérelem tárgyában hozott érdemi döntés képezheti a felülvizsgálati eljárás tárgyát. A Legfelsőbb Bíróság kifejti: az elsőfokú bíróság döntését megalapozó igazságügyi szakértői vélemény oly mértékben aggályos, hogy a megalapozatlan szakvéleményen alapuló ítélet az érdemi felülvizsgálatra alkalmatlan. A felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. § (1) bekezdés tiltó rendelkezése folytán bizonyítás nem folytatható le, az elsőfokú eljárásban beszerzett perszakértői vélemény hiányosságai e miatt nem küszöbölhetők ki, a perben érdemi döntés nem hozható. Az alperesi beavatkozók felülvizsgálati kérelmükben megalapozottan kifogásolták, hogy a perszakértői vélemény - a bíróság kirendelő végzésében foglaltak miatt - eleve rossz kiinduló pontból vizsgálta a perbeli kéményt, mert annak vizsgálatára csak a fennmaradási engedélyezési eljáráskor hatályban levő szabályok előírásai folytán kerülhetett volna sor. A perszakértő azonban azt követően hatályba lépett szabványok alapján adott több kérdésben szakvéleményt, ezért nem került egyértelműen tisztázásra, hogy csak az akkor hatályos szabvány előírásai figyelembevételével mi lett volna a szakértő véleménye. Az iratokhoz becsatolásra a két alkalmazandó szabvány benyújtásra nem került, így nem volt érdemben vizsgálható a beavatkozóknak az a kifogása, hogy a szakértő több esetben az alkalmazandó szabvány szövegét hiányosan idézte, ezért téves következtetésre jutott. A Legfelsőbb Bíróság megállapítja: az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a perújítási kérelem érdemi vizsgálata során nem azt vizsgálta, hogy a kémény vonatkozásában a fennmaradási engedély kiadása jogszerű volt-e, azaz az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 48. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Étv. 18-19. §-ai, 31. §-a rendelkezései szerint az építési szabályoknak, előírásoknak, a fennmaradási engedélykérelem benyújtásakor hatályban volt MSZ04-82/1-85. és az MSZ04-82/2-85. szabványokban foglaltaknak megfelelően épült-e meg a rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmas-e figyelemmel - az Étv. 31. § (1) bekezdés c) pontja utaló szabálya folytán - a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21 /2001. (II. 14.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) környezetvédelmi előírásaira is. A Legfelsőbb Bíróság kifejti: az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, hogy amennyiben a kéményt szabálytalanul építették meg, az Étv. 48. § (2) bekezdés a) pontja