Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 102 vábbiakban: KTM rendelet) 35. §-ának (1) bekezdése értelmében csak fennmaradási engedély benyújtásának lett volna helye. Az építésügyi hatóság az Étv. 48. §-ának (8) bekezdése előírása szerint a fennmaradási engedély megadásáról csak a szabálytalanság tudomására jutásától számított egy éven belül intézkedhetett volna, a jogerős építési engedély nélkül megkezdett építkezésről viszont már az 1999. május 31-én megtartott helyszíni szemléjén tudomást szerzett. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Megállapította, hogy a beavatkozó építkezése építési engedély jogerőre emelkedése előtt történt, ezért a KTM rendelet 35. §-ának (1) bekezdése alapján csak fennmaradási engedélyezési eljárás lefolytatásának lett volna helye. A bíróság az építésügyi hatóságot 1999. június 23-án értesítette az építési engedélyt megadó határozat elleni kereset beadásáról, a 2000. február 16-án tartott újabb helyszíni szemlén az építésügyi hatóság azt állapította meg, hogy az épület felépült, így a legkorábbi helyszíni szemlétől, az engedély nélküli építkezésről való tudomásszerzéstől számítva eltelt az az egyéves határidő, amely alatt az építésügyi hatóság a fennmaradási engedély tárgyában intézkedhetett volna [Étv. 48. §-ának (8) bekezdése]. Miután a jogerős és végrehajtható építési engedély hiányában a használatbavételi engedélyezési eljárás lefolytatására nem volt jogszabályi lehetőség; a felek nem hivatkozhattak alappal arra, hogy a használatba vételi eljárás felfüggesztésének időtartama alatt a határidő múlása megállt. A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezése mellett a keresetükben foglaltaknak megfelelő döntés meghozását kérték. Jogszabálysértésként jelölték meg, hogy az építésügyi hatóságok és a bíróság a KTM rendelet 28. §-ának (1) és (4) bekezdésében, valamint a 35. § (1) bekezdésében foglaltak mellőzésével döntött. Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 275. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A perbeli esetben irányadó tényállás szerint a beavatkozó az építkezését - miután az építési engedélyt megadó határozat felülvizsgálata iránt indított per jogerősen nem fejeződött be - jogerős és végrehajtható építési engedély nélkül kezdte meg és fejezte be. Az ilyen építési engedély hiányában végzett építési munka estében - mint ahogy azt az alperes és az elsőfokú bíróság is megállapította - használatbavételi engedélyezési eljárás helyett fennmaradási engedélyezési eljárásnak lett volna helye [KTM rendelet 35. § (l)bek.]. Az Étv. 48. §-ának (1) bekezdése szerint, ha az építményt, építményrészt szabálytalanul építették meg, az építésügyi hatóság arra - az építtető vagy az ingatlannal rendelkezni jogosult kérelme alapján - fennmaradási engedélyt adhat, ha a 1819. §-okban és a 31. §-ban meghatározott feltételek fennállanak vagy megteremthetők. A (2)-(7) bekezdések a fennmaradási engedély megadásának, illetve megtagadásának további szabályait rögzítik. A (3) és (4) bekezdés az építésügyi hatóság számára lehetőséget biztosít a fennmaradási engedély iránti kérelem benyújtására