Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

99 L Anyagi jogi kérdések Az építésügyi hatóság álláspontja szerint a benapozásvizsgálati szakvéleményből megállapíthatóan a felperesi ingatlan benapozottsága megfelelő, egyebekben az elkészült építmény az egészséget, élet- vagy közbiztonságot nem veszélyezteti, annak állékonysága megfelelő, ezért a bontás elrendelésére nem kerülhetett sor. A felperes keresetében az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését arra hivatkozással kérte, hogy az építésügyi hatóságok a fennmaradás engedélyezésével a jogszerűtlen építkezést legalizálták, sérelmezte a jogszabályban előírt mértéket meghaladó beépítettséget, az ingatlan benapozottságának hiányát, a levegőtlenséget és azt, hogy mindezzel az ingatlanban lakó közeli hozzátartozói életkörülményei megnehezültek. A bíróság az 1997. március 4-én kelt ítéletével a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint az építésügyi hatóságok mérlegelési jogkörben eljárva döntöttek, és mert az építmény lebontásának feltételei nem állottak fenn, ezért a fennmaradás, illetve továbbépítés engedélyezésére volt csak jogszerű mód. A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az 1997. szeptember 17-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokaira utalással hagyta helyben. Álláspontja szerint továbbá az 1964. évi III. törvény (a továbbiakban: Ét.) 38. §-ának (3) bekezdésében foglaltak értelmében a tároló szín lebontásának feltételei nem állottak fenn, mivel az építmény az egészséget, élet- vagy közbiztonságot közvetlenül nem veszélyezteti, annak állékonysága a műszaki követelményeknek megfelel, és a továbbépítés sem sérti a felperes érdekeit. Végül rámutatott, hogy az építmény lebontása elrendelésének azért sem volt helye, mert az építkezésről az építésügyi hatóságnak több mint egy éve tudomása volt. A felperes kiegészített felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte az alperesi határozatokra kiterjedően. Álláspontja szerint a bíróságok a tényállást nem teljes körűen derítették fel, bizonyítást az egészség, élet- vagy közbiztonság veszélyeztetése körében nem folytattak le, a peres eljárás során felmerült bizonyítékokat nem helytállóan mérlegelték, és nem tulajdonítottak kellő jelentőséget a jogszabályban meghatározott mértéket meghaladó beépítettségnek, a felperesi ingatlan benapozottsága korlátozásának, amely a felperesi ingatlan használhatóságát nagymértékben csökkentette. Az alperes a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, kifejtve, hogy a bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékokat teljes körűen döntésük körébe vonták, a bizonyítékokat megfelelően mérlegelték, döntésüket indokolták. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan. Az ügy elbírálásánál alkalmazandó Ét. 38. § (1) és (4) bekezdése szerint az építésügyi hatóság az engedély nélkül, illetőleg az engedélytől eltérő módon megépített melléképület átalakításának elrendeléséről, illetőleg bontásáról a jogszabályi szempontok figyelembevételével mérlegelési jogkörében akkor dönthetett volna, ha az építkezés tudomásra jutásától 1 év nem telt volna el. A tudomásra jutástól számított 1 év eltelte után csak az Ét. 38. § (3) bekezdés alapján rendelhette volna el az épület bontását, amennyiben az egészséget, élet- vagy közbiztonságot veszélyeztette volna. Nem osztotta a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben kifejtett azon felperesi álláspontot, miszerint az eljárt bíróságok a tényállást nem derítették fel. Éppen