Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])

8 rüli mulasztása tehát — ha a részvénybefizetés iránti követelés az alperesek terhére eső időtartam alatt behajthatatlanná nem vált — a felperesnek kárt nem okozott. (Kúria P. IV. 4430/1939.) Megszűnt r. t.-nak az összes részvények tulajdonosa nem jogutódja. Nem tekinthető a megszűnt részvénytársaság összes részvényeinek tulajdonosa a cégjegyzékből törölt r. t. jogutódjának azon az alapon, hogy állítása szerint a megszűnt r. t. összes részvényeinek a tulajdonosa. A részvénytársaság önálló jogi személy és létezéséneik előfeltétele a kereskedelmi cégjegyzékbe való bejegyzés. Ennek törlésével a részvénytársaság jogalanyisága megszűnik, tehát az megszűnt az adott esetben is. A K. T. 163. §-ának rendelkezése szerint megilleti ugyan a részvényest a társasági vagyon aránylagos része, de a társaság fennállása alatt csak arra a tiszta haszonra tarthat igényt, amely az alapszabályok szerint a részvényesek között felosztásra kerül. A társaság feloszlása esetén pedig a K. T. 204. § a értelmében a társasági vagyon a tartozások kielégítése után a részvényesek között részvényeik aránya szerint felosztatik. A társaság megszűnésével azonban a részvényesekre a törvény alapján egyéb jog, vagy kötelezettség át nem száll, a részvényesek a részvénytársaság jogán, mint általános törvényes jogutódok harmadik személyekkel szemben fel nem léphetnek. A felperes tehát a megszűnt részvénytársaság jogutódának mint az összes részvények tulajdonosa sem tekinthető. (Kúria P. VII. 1888/1942.) Részvényes közvetlen pere az igazgatóság ellen. A felperes mint a L. L.-féle téglagyár r. t. részvényese a részvénytársaság igazgatóságának tagjaitól — az alperesektől — annak a kárának megtérítését követeli, amely őt az alperesek gondatlan üzletvezetése (ellenőrzés elmulasztása, helytelen, hibás könyvelés és mérlegösszeállítás) folytán az 1936. évi december hó 31-én lezárt üzleti évre eső osztalékában érte. A fellebbezési bíróság a felperest keresetével azért utasította el, mert szerinte, amíg a részvénytársaság rendes működést folytat, vagyonának birtokában van, a részvényes bármiféle igénye elsősorban a részvénytárasággal szemben érvényesíthető, a felperes pedig nem mutatta ki azt, hogy a részvénytársaság 1956. évi mérlegét megállapító közgyűlési határozatnak megtámadása útján osztalékigényének biztosítását el nem érte és behajtani nem tudta. A fellebbezési bíróságnak ez a döntése téves. A K. T. 189. §-ának rendelkezésén alapuló bírói gyakorlat értelmében az ellen az igazgatósági tag ellen, aki a törvénnyel vagy alapszabályokkal ellenkező intézkedés vagy mulasztás által vétkesen kárt okozott, a K. T. 189. §-a alapján saját jogán a károsult részvényes, közgyűlési határozat nélkül, sőt az igazgatóság tagjait felelősség alól felmentő közgyűlési határozat ellenére is felléphet annak a megtérítése iránt, amelyet a részvénytársaság fennállása és működése alatt közvetlenül vagy közvetve ő maga szenvedett