Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])

9 és az egyes részvényest a részvénytársaság fennállása alatt érhető károsodásnak tekinti a bírói gyakorlat azt az érdeksérelmet, amelyet a részvényes az igazgatósági tagok vétkessége folytán osztalékigényében és részvényértékesítési lehetőségében szenvedhet. A felperes szintén azt állítja, hogy a részvényeire eső 1936. évi osztaléktól az alperes igazgatósági tagok vétkes magatartása folytán esett el. Az igazgatóság tagjait tetrhelő törvényes felelősségre alapított ily kártérítési követelés érvényesítésének pedig sem a részvénytársaság ellen indítandó per. sem a közgyűlési határozat megtámadása és megsemmisítése nem előfeltétele. (Kúria P. IV. 5749/939.) Külföldi állampolgár letétben kezelt részvényei kiadásának megtagadása. A nem vitás tényállás szerint felperes még az 1600/1944. M. E. sz. rendelet életbelépése előtt letétként helyezte el a keresetben felsorolt részvényeket az alperesi pénzintézet fiókjánál. A felperes 1944. évi november hó 3-án a budapesti svéd követség által kiállított svéd védőútlevél és a Keok. által kiállított F/2, jel alatt csatolt tanúsítvány bemutatása kapcsán a letétben lévő részvények kiadását kérte az alperestől, aki a részvények kiadását azzal az indokolással tagadta meg. hogy a pénzügyigazgatóság engedélye nélkül a letét nem adható ki. Az 1944. évi november hó 30-án a felperes levélben tiltakozott az alperes eljárása ellen esi arra hivatkozással, hogy sem jogi, sem törvényi alapja nincs annak, hogv a letét kiadását a pénzügyigazgatóság engedélyétől teszi függővé, ismételten kérte a letétben lévő részvények kiadását és az őt érő minden kárért és joghátrányért az alperesre hárította a felelősséget. Az alperes 1944. december 16-án kelt levelében a felperesnek ezt az újabb kérelmét is elutasította azzal, hogy a külföldi honosságú zsidók vagyoni ügyeinek kormánybiztosától kapott érte-ítés szerint a külföldi honosságú zsidók vagyoni mentességének a kérdésében a pénzügyminisztérium illetékes osztálya fog utasítást adni s amíg ezt az utasítást meg nem kapja, a részvényeket nem adhatja ki. Midőn 1945. évi április havában a felperes újból jelentkezett az alperesnél a letét átvétele végett, az alperes azt közölte vele, hogy a részvényeket nem adhatja ki, mivel azok Budapest ostroma alatt erőhatalomnak minősülő módon birtokából kikerültek. A felek között létesült jogviszonyt a fellebbezési bíróság helyesen minősítette letéti szerződésnek, amely szerződés alapján az alperes a letétjében őrzött részvényeket eltérő más megállapodás vagy tiltó törvényes rendelkezés hiányában a felperes kívánságára kiszolgáltatni tartozott. A felperes az alperesnél letétben volt részvényeinek kiadását azon az alapon kérte, mert az 1600/ 1944. M. E. sz. rendeletnek a zsidó vagyon zár alá vétele tárgyában kibocsátott rendelkezése reá, mint svéd állampolgárra, az 1730/ 1944. M. E. sz. rendelet 1. §. 5. pontja alapján nem terjed ki. Az irányadó tényállás szerint a felperes a vagyoni korlátozás alól mentesség bizonyítására felmutatta alperesnek a budapesti svéd