Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])
50 saság hitelezői, (nem részvényesei), miként ez a K. T. 166. §-ának rendelkezéseiből is nyilvánvalóan kitűnik. A K. T. 204. §-a értelmében tehát az ezekben a kötvényekben megtestesített követelés a felszámolás során teljes értékben kielégítendő, nem úgy, mint a részvényekben foglalt követelés; mert a részvények csak a tartozások kiegyenlítése után fennmaradt vagyonrész arányos felosztásából származó összeggel, tehát esetleg a részvény értékének csak egy hányadával nyernek beváltást, sőt azokra —, ha a vagyonból már mi sem jut, — még fizetésnek sem kell történnie. A részvénytársaság alapszabályai felhívott rendelkezéseinek is csak az az értelme, hogy az elsőbbségi kötvényekre fizetések olyan arányban történnek, amilyen arányban értékesítik a részvénytársaság vagyonát, vagyis amilyen arányban értékesítik a részvénytársaság vagyonát, vagyis amilyen mértékben sikerült időnként a Sodalitas-kötvényeken alapuló jogokat érvényesíteni, cie ezeknek nem az az értelme, hogy csőd vagy kényszerfelszámolás esettét kivéve, felszámolás során követelésük egy részével is végleg kielégíthetők lennének a részvényekhez hasonlóan, vagy hogy még az sem lenne szükséges, hogy követelésükre valami is jusson. A részvénytársaság csődje vagy kényszerfelszámolása tehát nem kerülhető el abban az esetben, ha a kötvénybirtokosok 100°/o-os kielégítése kellő részvénytársasági vagyon hiányában meg nem történhetik. Ha tehát a kötvénybirtokosok közgyűlése a 60.300/1922. I. M. sz. rendelet (különösen annak 7. §-a) állapján olyan határozatot hoz, amelv szerint a kötvénvbirtokosok követelésüket olyan összegre szállítják le, amelynél nagyobb részükre csőd vagy kényszerfelszámolás esetében sem jutna, akkor ez a határozat ezeknek a hitelezőknek jogát valójában még csak nem is korlátozza, még kevésbbé jelent tehát ilyen esetben a fenti értelmű közgyűlési határozat jogfosztást. A felfolyamodással élők i kir. Kúria felhívására hites könyvvizsgáló szakvéleményével és a Pénzintézeti Központ nyilatkozatával bizonyították azt. hogy a többi hitelezők és kötvénybirtokosok követelésének teljes kiegyenlítéséhez a részvénytársaság vagyona nem elégséges, utóbbiak (követelésének teljes egészében fennállta esetében a részvénytársaság csődje, vagy kényszerfelszámolása elkerülhetetlen. Minthogy pedig a két vélemény megállapítása szerint a csőd vagy kényszerfelszámolás elhárítása végett az szükséges, hogy a kötvénybirtokosok elégedjenek meg a követelésük 20%-ával és mert a szakvéleményben foglalt adatokból is az mutatkozik valószínűnek, hogy a kötvénybirtokosoknak, az alapszabályok szerint kielégítésük tekintetében más hitelezőkkel szemben előnyösebb helyzetben sem lévő követelésére csőd, vagy kény szerfelszámolás esetében sem juthatna előreláthatólag több 20%-nál: a kötvénybirtokosoknak követelésüket ilyen mértékre leszállító közgyűlési határozata a 60.300/1922. I. M. számú rendelet követelménveinek megfelel. (Kúria Pk. IV. 1277/1940.)
