Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])

47 letévre átvinni rendelte, nem zárja ki azt, hogy ezen nyereség felosztásáról egy későbbi időpontban rendkívüli közgyűlés határozhasson, mert a rendes közgyűlés által megállapított nyereség annak a következő üzletév számlájára átvitelének elhatározása folytán még nem ment át a társaság vagyonába, mivel az a vagyonnak tehertétele mindaddig, amíg a nyereségnek a közgyűlés által a társaság vagyonához való csatolása a nyereség felosztása folytán meg nem történt. Ennélfogva a rendkívüli közgyűlésnek a nyereség hovafordításáról szóló határozata a K. T. 163. §-ába nem ütközik. (Budapesti ítélőtábla P. Ví. 2509/1942.) Részvényes kártérítést követel az igazgatóság tagjaitól. A felperesek mint a N. Közlekedési és Ipari Rt. részvényesei kártérítést követelnek az alperesektől, mint a nevezett részvénytársaság igazgatóságának tagjaitól azon az alapon, hogy a részvénytársaság 1932. évi augusztus hó 19-i közgyűlésén tárgyalt és a közgyűlés által el is fogadott jogügylettel a N. részvénytársaság vagyonát az alperesek vétkesen 4,373.775 pengővel csökkentették és a részvénytársaság vagyonából 200.000 pengő összegű jogtalan kiadást tettek. A részvénytársaság vagyonában állítólag az alperesek vétkességével okozott ennek a kárösszegnek a felperesi részvényekre eső aránylagos részét a felperesek saját vagyoni káruknak tekintik és az alpereseket ennek megtérítésére kötelezni kérik. A felpereseknek ez a jogi álláspontja téves. Mindent részvényest a társasági vagyon aránylagos része illeti ugyan meg, e>z a jog azonban csak a részvénytársaság felszámolásakor, annak be fejeztével, a társasági vagyonnak a részvényesek között történt felosztásakor és csakis az akkori részvénytulajdonosok réi-zéie nyílik meg, míg a társaság fennállása alatt a részvényes csupán arra a tiszta haszonra tarthat igényt, amely az alapszabályok szerint a részvényesek között felosztás alá kerül. (K. T. 163. §.) A részvénytársaság vagyoni vesztesége tehát a részvénytársaságfennállása alatt a részvényesnek csak osztaléka csökkenésében jelenthet vagyoni kárt, vagy akkor, ha a részvényét átruházni kívánja, de a részvénytársaság vagyoni romlása folytán a részvényt eladni egyáltalán nem tudja, illetve eladta ugyan, *de a társaság vagyoni romlása által okozott értékveszteséggel. A felperesek tehát azt a kárt követelhetnék, amely reájuk osztalékuk csökkenéséből vagy részvényeik szándékolt, illetve tényleges átruházása körében hárult, ha emellett kimutatnák, hogy ez a veszteségük valóban a keresettel megtámadott jogügyletnek, kifogásolt kiadásnak volt a következménye és az alpereseket a jogügylet megkötése, a kiadás megtétele körül vétkesség terhelné. A fellebbezési bíróság nem állapított meg olyan tényeket, amelyekből azt lehetne megállapítani, hogv a sérelmezett cselekmények elmaradása esetén a felperesre osztalék vagy nagyobb osztalék jutott volna, illetve a részvények tényleges vagy szándékolt átruházása körében sérelmet nem szenvedtek volna. Az idevonatkozó tény-