Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])

133 ügyvitelében esetleg mutatkozó szabálytalanságok fennforgását megállapítani, és hogy ennek alapján az őt, mint igazgatósági tagot terhelő felelősség elhárítása cél fából tiltakozását a K. T. 191. §-a értelmében megtehesse. A peres felek jogi álláspontja szerint sem kétséges az, hogy a részvénytársaság igazgatósági tagjának mindaddig, míg ebbeli minősége fennáll, joga van a részvénytársaság könyveibe betekinteni és ennek alapján az előtte esetleg aggályosnak feltűnő egyes üzemviteli adatok helyességéről, vagy helytelenségéről meggyőződni. Ámde a kir. ítélőtábla álláspontja szerint a felperesnek erre való jogosultsága már a kereset beadásának idejében sem volt meg, mert attól megfosztotta magát az által, hogy igazgatósági tagságáról ezt megelőzően éspedig 1940. július hó 27-én már lemondott. Ettől az időtől fogva a felperesnek az alperes ügyvezetésére nézve már semmiféle befolyása nem volt és ennek folytán őt az a jog sem illette meg, hogy az igazgatósági tagságáról való lemondását megelőző időre vonatkozó ügyvezetés tekintetében • egyes előtte addig nem ismeretes adatokat az alperes könyveinek betekintése útján megtudjon. Nem adnak erre jogot a felperesnek a K. T. 189., 191. és 195. §-aiban foglalt rendelkezések sem, mert ezeknek a törvényszakaszoknak helyes értelme szerint az igazgatóság egyes, nem helytálló határozatáért, vagy káros intézkedéséért a felelősség azt ax. igazgatósági tagot nem terheli, aki azokról tudomással nem bírtEbből pedig következik, hogy ha felperes a könyvek felmutatása útján igazgatósági tagságának megszűnése után nyerne csak tudomást az igazgatóság egyes ilyen kifogás alá eshető intézkedéseiről, azokért már csak azért sem terhelné felelősség, mert a tudomásszerzés idejében már nem volt tagja az igazgatóságnak és azok ellen ebből az okból eredményesen már nem is tiltakozhatot. Egyébként az alperes a felperes keresete alapján a megjelölt folyószámlakönyv és mellékletei felmutatására még abban az esetben sem lenne kötelezhető, ha a felperes az igazgatósági tagságáról nem mondott volna le. A hatályban lévő jogszabályok értelmében ugyanis, ha az igazgatóság tagjai között az üzemvitel tárgyában viták és ellentétek merülnek fel, — minthogy a jelen esetben is a felperes igazgatósági tagságnak megszűnéséig az igazgatóság nem engedélyezte az alperes könyveinek a felperes által igényelt felmutatását. — és hogy ha a az igazgatóság valamelyik tagja — a jelen esetben a felperes — az igazgatóság tagjainak többsége által elfogadott álláspontnál fogva jogaiban magát korlátozva érezné, ebbeli panaszával joghatályosan csak a részvénytársaság felügyelő bizottságához és a felmerült szükséghez képest annak közgyűléséhez, mint a törvény által a részvénytársaság ügyvezetésének ellenőrzésére, illetőleg felülbírálására rendelt szervhez fordulhatna. Ebb-^l pedig következik, hogy az ilyen kérdésnek bírói útra vitele csak az azzal foglalkozó közgyűlési határozatnak a K. T. 174. § a alapján való megtámadásával kapcso