Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])

105 tént, hanem működésének készkiadása és díjazása megtérítése fejében az 1942. évi költségszámla terhére. Az igazgatósági tag részére díjazási megállapító közgyűlési határozat a kir. törvényszék álláspontja szerint az 1210/1932. M. E. számú rendeletbe nem ütközik. Ennek a rendeletnek intézkedései csupán azt tiltják, hogy a részvénytársaság igazgatósági tagjai részére a közgyűlés a nyereség terhére díjazást vagy nyereségrészesedést állapítson meg akkor, ha a nyereséget nem osztja fel és ezért a részvényeseknek osztalékot nem fizet. Jelen esetben azonban a közgyűlés az igazgatósági tag részére nem ilyen természetű díjazást állapított meg, hanem az alapszabályok 24. § ában foglalt javadalmazást, amely az alapszabályok értelme szerint kétségtelenül az igazgatósági tag ebbeli minőségében kifejtett működésének az üzleteredménytől független ellenértéke, amely ennélfogva a költségszámla terhére nyer megállapítást. Ilyen díjazást pedig az 1210/1932. M. E. számú rendelet nem tilt. Ez a díjazás figyelemmel a most előadottakra, valamint arra, hogy annak összege az igazgatósági tag készkiadásainak és időveszteségének csupán méltányos megtérítése, a felhívott rendelet intézkedései kijátszásának nem tekinthető. Eszerint a társaság előterjesztése ebben a részben alapos, miért is a törvényszék e részében az előterjesztésnek helyt adott. (Budapesti törvényszék mint cégbíróság 12.478/1942.) Igazgatósági tag díjazása a költségszámla terhére. Közérdek védelme. A közgyűlés az 1941. üzletévre kimutatott nyereséget osztalékfizetés mellőzésével teljes összegében az 1942. üzletév számlájára vezette át. Ugyanakkor azonban az igazgatóság tagjai részére fejenként 2500 pengő tiszteletdíjat állapított meg. Hogy ez a juttatás a nyereség, vagy pedig a költségszámla terhére történt-e, a bemutatott iratokból nem állapítható meg. Az 1040/1942. M. E. számú rendelettel meghosszabbított 1210/1932. M. E. számú rendelet 1. § a értelmében azonban osztalékfizetés és a nyereség terhére az igazgatóság részére juttatás csak együttesen mellőzhető. Bár a közgyűlésen minden részvényes jelen volt, a kir. törvényszék mégis a rendelkező rész szerint határozott, mert álláspontja szerint az 1210/1932. M. E. sz. rendelet nemcsak a részvényesek magánérdekeit védi, hanem közérdeket is, ennélfogva annak érvényesülése független a részvényesek akaratától. Hogy az igazgatóság részére történt juttatás nem közvetlenül és kifejezetten a kimutatott nyereség terhére történt, nem szolgálhat alapul az említett rendelet alkalmazásának mellőzésére, mert az ilyen eljárás a rendelet megkerülésére alkalmas és a társaság tiszta nyereségét a juttatott összeg végeredményben mégis csökkenti. (Budapesti ítélőtábla 6840/1942.) Alapszabályellenes tantiém. Az a körülmény, hogy a közgyűlés az 1931. évtől 1935. évig terjedő évek nyereségeiből az igazgatóság részére tiszteletdíjat