Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])

104 jelöl meg, — kétségtelenné teszi, hogy a juttatások számszerű mértéke (vagyis összege) az összehasaonlítás tárgya. Nem változtat ezen az, hogy a hivatkozott rendelet 1. ^-ának 4. bekezdése százalékos mértékű osztalékkal kapcsolatos igazgatósági juttatásról szól, mert az itt foglalt rendelkezések csak az 1938. évi december hó 31. napja után alakult vállalatra vonatkoznak. A kir. törvényszék tehát az 1040/1942. M. E. számú rendelet 1. §-ának harmadik bekezdését helyesen értelmezve semmisítette meg a részvénytársaság közgyűlési határozatát. (Bpesti tábla, P. VI. 6126/1942.) Nyereség hiányában az igazgatóság nem díjazható. Ha a közgyűlés a nyereségből osztalékra mit sem fordít, az igazgatóság részére díjazás — az összes részvényesek egyhangú határozatával sem — juttatható. (Kúria Pk. IV. 1785/1943.) Igazgatósági tagok szolgálati illetményei. A 75. sz. jogegységi döntvény indokolása szerint abban a kérdésben, hogy az igazgatósági tagok javadalmazásának megállapítása a részvénytársaság melyik szervének a hatáskörébe tartozik, az egyik irányelv az, hogy az igazgatóság tagját bármely címen illető ellenértéket csak a közgyűlés állapíthatja meg, ha ez az ügyvitel és képviselet körében végzett oly teendő ellenértéke, mely a társasági cél és üzletkör szokásszerű keretében fordul elő s ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha az igazgatóság tagja ezeket a teendőket az igazgatóság által meghatározott külön munkakörben (pl., mint vezérigazgató, ügyvezető igazgató, a végrehajtó bizottság tagja, stb.) végzi; a másik irányelv az, hogy az igazgatóság tagjának díjazását az igazgatóság állapítja meg akkor, ha oly teendőt végez, mely a társaság célja és üzletköre által meghatározott feladat ellátásának szokásszerű körén kívül esik és ezért oly természetű, hogy az igazgatóság tagja a társasággal szemben fennálló viszonyból eredő kötelezettségét akkor sem sértené, ha annak elvégzését megtagadná, vagy elmulasztaná. Kétségtelen, hogy a vezérigazgató és helyettes vezérigazgató a társasági cél és üzletkör szokászerű keretében felmerülő munkakörben tevékenykedik, szolgálati illetményeinek és egyéb díjazásának kérdésében tehát a közsyűlés hivatott a döntésre. A fellebbezési bíróságnak R. Sándor vezérigazgató és igazgatósági tag, továbbá E, Ede helyettes vezérigazgató s egyben igazgatósági tag díjazására vonatkozó, ezzel ellentétes döntése tehát téves, az igazgatósági taggá való megválasztásuk előtt az igazgatóság által megállapított szolgálati járandóságuk kérdése tehár utólag a közgyűlés elhatározása elé volt terjesztendő. (Kúria P. IV. 2807/1940.) Igazgatósági tag díjazása a költségszámla terhére. A társaság előterjesztését arra alapította, hogy az igazgatósági tag részére megállapított díjazás nem a nyereség terhére tör-