Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])
103 előző időszakból származik. Erre tekintettel nem alapos az a felíolyamodási panasz, hogy a vállalat az előző évről áthozott nyereség lelett korlátozás nélkül rendelkezhetik. Az ítélőtábla azonban az elsőbíróság' végzésének további indokaival szemben és attól eltérően kiemeli, hogy a most idézett rendelet 1. §-ának har maciik bekezdése nem az előző évben a nyereség terhére megállapított igazgatósági díjazásnak a nyereség l°/cával való felemelését engedi meg, hanem csupán azt tartalmazza, hogy az igazgatóság tagjai részére a nyereség terhére megállapított díjazás mértéke általában nem haladhatja meg az előző üzleti év nyereségéből ilyen címen kifizetett juttatásokat, ha azonban a vállalat ellentétben az előbbi évvel osztalék fizetését, illetve az osztalék mértékének felemelését határozza el, abban az esetben a nyereségnek annyi százalékáig terjedő mértékű díjazást fiizethet az igazgatóság részére, mint ahány százalékos osztalékot fizet. Az itt tárgyalt esetben az igazgatóság részére az előző iizletévben 300 P tiszteletdíjat állapítottak meg és mert eltérően az előző évtől, ebben az évben l°/o osztalék fizetését is elhatározták, a harmadik bekezdés értelmében az igazgatóság részére a nyereség 1%-a tiszteletdíjkén r volna megállapítható abban az esetben is, ha ez az 1% meghaladná az előző évben kifizetett 300 pengőt. Mivel azonban a 12.535 P 82 fillér nyereség l°/<í-a az előző évben kifizetett 300 pangőn alul van, nincsen helye az előző évi tiszteletdíj felemelésének és még kevésbbé van törvényes alapja annak, hogy ez a tiszteletdíj a nvereség 1%-ával emeltessék fel. (Bpesti tábla P. VI. 9965/1942.) Igazgatósági díjak jogszabályi korlátozottsága. A felfolyamodó a kir. törvényszéknek megsemmisítő végzését azért támadta, mert az 1040/1942. M. E. számú rendelet 1. §ának 3. és utolsó bekezdése szerinte csak úgy értelmezhető, hogy az igazgatóság díjazásának az e<lőző évi díjazással való összehasonlítása nem összeg szerint, hanem százalékos arányban hasonlítandó össe s mert a hivatkozott rendelethely ily értelmezése mellett nem kifogásolható a részvénytársaság közgyűlési határozata, amely az előző évi 35.367.54 pengővel szemben az igazgatóság részére 36.286 pengő 32 fillért állapított meg, azonban mindkét esetben a tiszta nyereség 10°/o-át. A felhívott törvényes rendelkezés a vonatkozó részeiben a következőképen hangzik: ,,Az igazgatóság tagjai részére ebben a minőségükben a nyereség terhére megállapított díjazás vagy nyereségrészesedés (tantieme) mértéke nem haladhatja meg a közvetlenül megelőző üzleti év nyereségéből ilyen címeken kifizetett juttatásokat." Igaz, hogy a fenti szövegnek abból a kifejezéséből, hogy a díjazás „mértéke'* nem haladhatja meg az előző évi juttatást, a fefíiolyamodó álláspontjának helyességére lehetne következtetni, — ámde a szövegnek az a további része, amely az összehasonlítás tárgyául az előző üzleti év nyereségéből „kifizetett juttatásokat"
