Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])

102 (például mint vezérigazgató, ügyvezető igazgató, a végrehajtó bizottság tagja stb.) végzi; a második irányelv az, hogy az igazgatóság tagjának díjazását az igazgatóság állapítja meg akkor, ha oiy teendőt végez, mely a társaság célja és üzletköre által meghatározott feladat ellátásának szokásszerű körén kívül esik és ezért oly természetű, hogy az igazgatóság tagja a társasággal szemben fennálló viszonyából eredő kötelezettségét akkor sem sértené, ha annak elvégzését megtagadná vagy elmulasztaná. Kétségtelen, hogy az üzletvezetéssel megbízott igazgatósági tag a társasági cél és üzletkor szokásszerű keretében felmerülő munkakörben tevékenykedik, díjazásának kérdésében tehát a közgyűlés hivatott a döntésre. A részvénytársaság alapszabályai 22. §-ának első bekezdésében foglalt és azt a díjazást az igazgatóság hatáskörébe utaló rendelkezés tehát a felhívott jogegységi döntésben kifejezésre jutó jogszabályokba ütközik. (Kúria P. IV. 5098/1940.) Veszteséges üzletévben igazgatósági tantiem. A közgyűlésen hozott azon határozatot, amely szerint az igazgatóság tagjai fejenként 400 pengő tiszteletdíjban részesülnek, a kir. törvényszék törvényből folyó felügyeleti jogánál fogává hivatalból megsemmisíti, mert az állandó bírói gyakorlat szerint az igazgatóság tagjai részére tiszteletdíjat csak a nyereségből lehet juttatni, már pedig a részvénytársaságnak az 1941/42, üzletéve veszteséggel végződött és így az, igazgatóság tagjai részére nincs miből tiszteletdíjait fizetni. (Budapesti törvényszék mint cégbíróság S 1.801/1942.) Igazgatósági díjazás mértéke. Az 1040/1942. M. E. számú rendelet 1. § 3. bekezdése értelmében a tiszteletdíj mértéke az előző évi juttatást — az igazgatóság tagjainak számára tekintet nélkül — nem haladhatja meg. (Bpesti íábla P. VI. 8005/1942.) Előző évről áthozott nyereség. Igazgatóság díjazása. A vállalat üzletévéről készített mérlegben a nyereségtételben szerepelhet úgy a mérleggel lezárt üzletévből eredő, mint pedig az előző évről áthozott nyereség. Abból, hogy a részvénytársaságok üzlet eredmény ének féljhasznalása tárgyában kiadott 1040/1942. M, E. sz. rendelet 1% §-anak első bekezdése nem a lezárt üzletévről kimutatott, hanem a lezárt üzletévről készült mérlegben kimutatott üzleti nyereségről intézkedik anélkül, hogy a mérlegben nyereség címén felvehető kétféle eredetű tétel között különbséget tenne, következik, hogy a rendelet 1. §-ának harmadik bekezdésében foglalt korlátozás a szóbanforgó mérlegben nyereségként felvett ieljes összegre vonatkozik, függetlenül attól, hogy annak egy része nem a kérdéses mérleggel lezárt üzletévből, hanem az