Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])

101 — az alperes képviseleti szervének — volt alárendelve. Nem rontja le a szolgálati viszony fennállását az a körülmény, hogy a szerződés szövege szerint a megállapodás nem teremt szolgálati viszonyt. A szerződő felek ugyanis a létesített jogviszonyt nem minősíthetik tetszésük szerint eltérőéin annak jogi tartalmától. A peresfelek tehát nem zárhatták ki a szolgálati viszonyt, ha a jogügylet tartalma az anyagi jog szerint a szolgálati szerződés elemeit foglalja magában. A szolgálati viszony a felek szabad megegyezésének a tárgya ugyan, de a szerződéskötés szabadsága annyiban korlátozva van, amennyiben az valamely jogszabályba ütközik. A kereskedelmi vállalatok tisztviselőinek szolgálati viszonyát is szabályozó 1910/1920. M. E. sz. rend. 23. § a tiltja az általános szabályok tói az alkalmazott hátrányára eltérő kikötéseket. A felperes tehát előzetesen nem mondhatott le hatályosan az idézett rendelet értelmében őt bizonyos feltételek mellett megillető végkielégítési igényéről. Az a tény, hogy a felperes az alperes részvénytársaság igazgatóságának tagja és alelnöke maradt, szintén nem szól az alkalmazotti minőség ellen, mert az igazgatóság tagja is állhat szolgálati viszonyban a részvénytársasággal akkor, ha az igazgatósági tagot rendszerint kötelező munkakört meghaladó szolgálatok teljesítésére állandó jelleggel és lekötöttséggel függési viszonyban díjazás ellenében vállalkozik. Minthogy a felperes szolgálat'" jogviszonya a kikötött időtartam lejáratával megszűnt, a szerződés felbontásához előzetes felmondásra nem volt szükség, a felperes tehát felmondási járandóságot sem igényelhet. A fellebbezési bíróság ezért a megszolgált felmondási illetmény iránti keresetet helyesen utasította el. Ellenben végkielégítés az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 9. §-a értelmében öt évnél hosszabb szolgálatára tekintettel megilleti a felperest. Mivel a végkielégítés öszege minden betöltött három évi szolgálat után az alkalmazottat a szolgálati viszony megszűnésekor megillető munkabérek egy hónapra eső része, a felperesnek 6 évi (1931—1936.) szolgálata után utolsó fizetésének (12.000 P) két hóra eső része: 2000 P jár végkielégítésként. Ebben a tőkeösszegben és késedelmi kamataiban tehát az alperest — a fellebbezési bíróság elutasító ítéletének e részben megváltoztatásával — marasztalni kellett. (Kúria P. II. 4009/1939.) Igazgatósági tag díjazása. A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 75. számú polgári döntvénye kimondja az indokolásában, hogy abban a kérdésben, hogy az igazgatósági tagok javadalmazásának megállapítása a részvénytársaság melyik szervének a hatáskörébe tartozik, az egyik irányelv az, hogy az igazgatóság tagját bármily címen illető ellenértékei csak a közgyűlés állapíthatja meg, ha ez az ügyvitel és kép v iselet körében végzett olv teendő ellenértéke, mely a társasági cél és üzletkör szokásszerű keretében fordul elő s ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha az igazgatóság tagja e-zeket a teendőket az igazgatóság által meghatározott külön munkakörben