Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])

10 követség által kiállított védő útlevelet és a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság (röviden Keok) mint közhatóság által hivatalos hatáskörén belül kiállított és ekként a Pp. 315. §-a szerint közokiratnak minősülő tanúsítványt. Nem vitás, hogy az alperesnek ezeknek az okiratoknak felmutatása alkalmával sem a felperes svéd állampolgárságát, sem a viszonosság fennállását nem vonta kétségbe. Ez okból helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy az alperes most utólag nem hivatkozhat sikerrel arra, hogy a f elperes a vagyoni korlátozás alól való mentességnek hivatkozott előfeltételeit a részvények kiadása iránti kérelem előterjesztése alkalmával nem igazolta megfelelően. Egyébként a Kúria jogi meggyőződése szerint az alperesnek az az álláspontja, hogy a svéd állampolgárság igazolására csak a Keok által a vagyoni korlátozás alóli mentesség igazolása céljára kiállított és az alperes által csatolt véghatározattal azonos szövegű tanúsítvány lett volna alkalmas, nem helytálló, mert egyrészt a véghatározatot sem vagyoni korlátozás alóli mentesség igazolása céljára állította ki a Keok, másrészt az 1730/1944^ M. E. sz. rendelet a külföldi állampolgárság igazolása céljára a Keok által az illetékes külképviseleti hatóság megkeresése alapján kiállított tanúsítványt kíván meg, e feltételnek pedig a csatolt tanúsítvány megfelel, amennyiben a tanúsítványban — amint azt annak szövegéből a Kúria megállapítja — a Keok a svéd követség, tehát az arra illetékes külképviseleti hatóság megkeresése alapján igazolta a felperes svéd állampolgárságát. A kifejtettekből következik, hogy abban a kérdésben, vájjon az alperest terheli-e késedelem a felperesi részvények kiadása, vagyis a teljesítés tekintetében, kizárólag az a döntő, hogy jogszerűen tehette-e függővé az alperes a részvények kiszolgáltatását előbb a pénzügyigazgatóság engedélyétől, utúbb pedig a pénzügyminisztérium utasításától. Amennyiben az alperesnek ez az eljárása jogellenes volt, úgy a késedélem az alperes hibájából állott be. Már pedig jogszabály, hogy ha a késedelem az adós hibájából állott be, a késedelem ideje alatt az adós felel a véletlenért is, amely a szolgáltatást lehetetlenné teszi, kivéve, ha a kár kellő időben végbement teljesítés esetében is bekövetkezett volna. Figyelemmel arra, hogy az 1600/1944. M. E, sz. rendelet 1. §-ának (1) bekezdése szerint a felperes köteles volt a per tárgyát tevő értékpapírokat mint zsidó vagyont a lakóhelye szerint illetékes pénzügyigazgatóságnál bejelenteni és a rendelet 4. §-ának (2) bekezdése értelmében az alperest értesíteni tartozott, hogy a nála letétben lévő értékpapirjai a hivatkozott rendelet hatálya alá esnek, a rendelet 1. §-ának (6) bekezdése szerint pedig a bejelentendő zsidóvagyont a rendelet hatályba lépésétől kezdve sem elidegeníteni, sem elzálogosítani nem lehetett, az tehát a rendelet hatályánál fogva a kincstár javára zárolva lett, a Kúria jogi meggyőződése szerint az alperesi pénzintézet abban az esetben, ha a kereseti értékpapírok mint zsidó vagyon a pénzügyi hatóságnál be lettek jelentve, nem járt el jogellenesen és így nem esett késedelembe az által, hogy a kincstár javára zárolt és a pénzügyigazgatóság által