Mátéffy József - Bede Béla (szerk.): A cégbejegyzési eljárás és bírói gyakorlata (Budapest, [1947])

16 Bevezetés helyt adott és a társaságot az alapszabályok módosítására hívta fel. Ez ellen a végzés ellen élt felfolyamodással a társaság. A kereskedelmi ügyekben követendő nem peres eljárás szabályozása tárgyában kiadott 68.300/1914. I. M. számú rendelet 23. §-ának 2. bekezdése értelmében az eljárás folyama alatt hozott végzések ellen, ebben a rendeletben megállapított kivételektől eltekintve, sem előterjesztésnek, Sem külön felfolyamodásnak helye nincs. Ilyen végzés ellen emelt panaszokat az eljárást befejező végzés ellen beadott felfolyamodásban lehet előterjeszteni. Az előbbiek szerint a cégtanácsnak felhívást tartalmazó végzése ellen külön felfolyamodásnak nincs helye. A netán okozott sérelmet az eljárást befejező, vagyis a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése mellett a bejegyzés iránti Kérelmet elutasító végzés ellen használt jogorvoslattal lehet csak orvosolni. A cégtanács felhívása nem tekinthető a 68.300/1914. I. M. számú rendelet 32. §-a alapján kibocsátott felhívásnak, amely ellen külön felfolyamodásnak van helye, mert az állandó bírói gyakorlat értelmében ennek a rendelethelynek rendelkezései csak abban az eljárásban alkalmazhatók, melyeknek jogerősen elrendelt és már közzé is tett bejegyzés a tárgya. Mindezeknél fogva az ítélőtábla a társaság felfolyamodását, mint törvényben kizártat, visszautasította. (Bp. T. P. VI. 5122/1946/10., Cg. 48.567. sz. ü.) Azonos: Bp. T. VI. 421'5/1946/ll.t Cg. 49.228. sz. ü. Bp. T. VI. 5123/1946/10., Cg. 48.451. sz. ü. Bp. T. VI. 6374/1946/9., Cg. 49.086. sz. ü. Felhívás közzététele után. Valamely bejegyzés megtörténte és közzététele után bárki, így a cégbiztos is, felhívhatja a cégbíróság figyelmét a cégjegyzékbe történt valamely bejegyzés törvényellenességére, amikor is a cégbíróság a K. e. 32. §-a szerint jár el. Ha azonban a cégbíróság a figyelmeztető beadványt alaptalannak találja, a felhívást mellőzi. E határozat ellen jogorvoslatnak helye nincsen. 21. A kereskedelmi, és váltóügyekben követendő nem peres eljárás szabályozása tárgyában kibocsátott 68.300/1914. I. M. számú rendelet 30. és 32. §-ainak azokból a rendelkezéseiből, amelyek szerint a cégbíróság a kereskedelmi törvénynek a cégbejegyzésre vonatkozó rendeleteinek betartását, valamint a cégjegyzékbe történt valamely bejegyzésnek a törvény kötelező rendelkezéseit sértő voltát ellenőrizni és a törvényellenesség megszüntetése iránt hivatalból intézkedni tartozik; — önként következik, hogy a cégbejegyzés körében észlelt törvényellenesség megállapítását a cégbíróság bárhonnan szerzett adatokra alapíthatja. Nincs tehát akadálya annak sem, hogy amennyiben a cégbejegyzések kihirdetésére felügyelő miniszteri biztos ilyen törvényellenességet a már bejegyzett cégekre vonatkozóan utóbb észlel, — ezt az illetékes cégbíróság tudomására hozza. Ettől különálló kérdés azonban az, hogy amennyiben a cégbíróság a fenti körben tett cégbiztosi indítványt elutasítja, vagy mint meggyőződése szerint nem helytállót, — mellőzi; — a cégbíróság elutasító, vagy egyszerűen félretételt jelentő határozata ellen van-e a cégbiztosnak jogorvoslati joga? E részben az idézett 68.300/1914. I. M. számú rendelet 24. §-a az irányadó, amely kimerítően felsorolja azokat, akik a kereskedelmi és váltóügyekben követendő nem peres eljárásban előterjesztéssel és felfolyamodással élhetnek. Már pedig e szakasz utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés tartalmából világosan kitűnik, hogy a cégbiztos előterjesztési és felfolyamodási joga csakis az 1883. évi