Mátéffy József - Bede Béla (szerk.): A cégbejegyzési eljárás és bírói gyakorlata (Budapest, [1947])

Bevezetés következőleg a csatorna megépítéséhez szükséges és fentebb felsorolt ingó dolgokat a felfolyamodó azon célból szerzi be, hogy azoknak szakszerű felhasználásával, illetőleg beépítésével a vállalt csatornát létrehozza és azt, mint ilyent, tehát az elhelyezésre kijelölt ingatlan alkatrészévé vált munkaeredményt adja az építtető tulajdonába. Nyilvánvaló tehát, hogy a felsorolt anyagokat a felfolyamodó nem azzal a szándékkal veszi meg, hogy azokat mint fel-, vagy átdolgozott ingókat adja tovább és azok nem mint ingók adatnak tovább a megrendelő tulajdonába. Minthogy pedig a K. T. 262. §-a szerint ingatlanok tekintetében keletkezett szerződések kereskedelmi ügyleteknek nem tekinthetők, felfolyamodó e vételi ügyleteit a Kt. 258. §. 1. pontjában írt kereskedelmi ügyleteknek minősíteni nem lehet, miért is a felfolyamodó kőművesmester kereskedőnek még akkor sem tekinthető, ha e beszerzésekkel egyébként iparszerűen foglalkozik és üzeme a kisipar körét meghaladja. A Kt. 3. és 5. §§-ainak együttes értelme szerint pedig; e törvénynek a kereskedelmi cégekre, a könyvekre és a cégvezetésre vonatkozó intézkedései abban az esetben is, ha üzletük a kisipar körét meghaladja, csak az egyébként kereskedőnek minősülő iparosokra nyernek alkalmazást, ezért a felfolyamodó kőművesmestert, aki a fentiek szerint nem kereskedő, a Kt. 16. §-ban írt cégbejegyeztetésre kötelezni nem lehet. (Bp. T. P VI. 13.298/ 1930/8. Cg. 31.474. sz. ü.) 8. A cégiratokból megállapíthatólag a „Dévai és társa tudakozódó iroda" cég vállalati tárgyául a hiteltudósító ipar gyakorlása van bejegyezve. A cégtulajdonosa, dr. E. B. álltai a cégtörlését rendelő végzés ellen beadott felfolyamodiasa szerint a tulajdonos jelenleg a hiteltudósító ipar gyakorlását beszüntette és csupán követelések beszedésével foglalkozó ipart űz. A követelések beszedésével való iparszerű foglalkozás a kereskedői minőség megállapítására nem alkalmas, mivel az a K. T. 258. és 259. faiban felsorolt kereskedelmi ügyletek egyikének fogalma alá sem sorozható. A követelések beszedésére adott megbízás teljesítése kereskedelmi ügyleteknek csak járuléka lehet és mint mellékügylet csak abban az esetben kereskedelmi ügylet, ha valamely kereskedő kereskedelmi üzlete folytatásához tartozik. V/aló ugyan, hogy az 1881 : XVII. tc.-ket módosító 1922 : XII. tc.-ben nyert felhatalmazás alapján kibocsátott 67.688/1933. K. M. számú rendelet szerint követelések beszedésével foglalkozó' ipart csak az gyakorolhat, aki az 1922 : XII. tc.-ben megállapított általános feltétteleken felül azt is igazolja, hogy cégét bejegyeztette. De: egyelőre még nincs olyan törvényi intézkedés, amely a K. T. rendelkezéseivel szemben lehetővé tenné' a kereskedelmi ügyletekkel nem foglalkozó behajtási irodáknak a kereskedelmi cégjegyzékbe bejegyzését. Enélkül pedig a cégbíróság a K. T. rendelkezéseitől el nem térhet, hanem azi állandó gyakorlatnak fenntartásával a cég bejegyzést mellőzni s a tévesen bejegyzett céget törölni köteles. Mindezek alapján az ítélőtábla a törvényszék végzését helybenhagyta és a cég tulajdonosát a 68.300/1914. I. M. sz. rendelet 32. §-a 2. bekezdése alapján kiszabott határidő kitűzése melletti felhívta a cégtörlésének kérésére. (Bp. T. P. VI. 1153/1934/8., Cg. 35.216. sz. ü.) 9. Az állandó bírói gyakorlat álláspontja szerint a kereskedelmi cégjegyzékbe azok az iparosok jegyezhetők be, akik kereskedelmi ügyletekkel iparszerűleg foglalkoznak és iparos minőségükben jogi értelemben kereskedők is. Minthogy követelések behajtása, illetve az erre irányuló megbízások elvállalása magában véve kereskedelmi ügyletnek nem minősül, az elsőbíróság helyesen dön-