Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930 (Budapest, 1930)

29 Az alapszabályoknak ezen most idézett §-ából is kitűnik az, hogy a rt. a pótbefizetésre való felhívás sikertelensége esetére csak azt a jogot tartotta fenn és illetve biztosította magának, hogy a rész vényaláírót az általa jegyzett névértékének 5oo/o-a erejéig, mint ezt a K. T. is rendeli, felelőssé tegye, hogy azokat a részvényeket, melyekre a befizetés elmulaszíatoít. érvénytelennek nyilvánítsa és ugyanazon számokkal új részvényeket bocsáthasson ki, de nincs biztosítva az a jog, hogy a mindenkori részvényestől az öoo/o-on felüli pótbefizetést esetleg per útján követelhesse. De mindezektől eltekintve, ha az alapszabályok 6. §-ának az az értelmezés volna1 adható, hogy a részvényes az általa jegyzett részvények egész névértéke erejéig felelős, abban az esetben is, arra való tekintettel, hogy a részvénytarsaság a csőd előtt a csatolt hirdetmény szerint a be nem fizetett részvények megsemmisítését határozta el s így már az őt esetleg vagylagosan megillető jogok között választott, ettől a választástól már el nem térhet, ^kuria 858 1905.) Részvénybefizetés. E. H. 327. szám. A bemutatóra szóló részvényeknél az aláírót nem terheli a felelősség a részvény né\ értékének 5o 0/0-on felüli részére. Indokolás : A felperes rt. az alperestől, mint a bemutatóra szóló részvény aláírójától, a részvény névértékének még be nem fizetett 70 százalékának a befizetését követelte. Minthogy a K. T. i53., 171. és 173. §. negyedik bekezdésében foglaltakból kitünőleg a részvények névértékének 5o0/0-on felüli részére nézve a felelősség csupán a névreszóló részvények esetére van meghatározva, de a bemutatóra szóló részvényeknél nem, ami különben is magyarázatát abban leli, hogy a bemutatóra szóló részvényeknél, melyeknek átruházása a K. T. 172. §-a szerint átadással történik, a részvénytársaság nem tudja és nem tudhatja, hogy ki van a részvény birtokában, ismeretlen személy ellen pedig követelést érvényesíteni nem lehet; minthogy tehát e szerint az a körülmény, hogy alperes továbbadta-e vagy sem a részvényeket, a fentebb kifejtett jogszabályoknál fogva még abban az esetben sem változtatna az ő abbeli kötelezettségén, hogy az átruházásra való tekintet nélkül a részvény névértékének 5o 0/0-a erejéig feltétlenül felelős, ha tényleg a részvényeket már a felperestől átvette, továbbruházta és ezt a felperesnek bejelentette volna; minthogy felperes ezeknél fogva a részvény névértékének 5o o/o-át meghaladó befizetést az alperestől annál kevésbbé követelhet, mert a K. T. 157. §-a 5. pontjának rendelkezései folytán a felperesi alapszabály csupán azt állapította meg, hogy a részvénytőke hátralékos 70 o/0-át a részvényesek az igazgatóság felhívására 15 nappal a felhívás vétele után a K. T.-ben meghatározott következmények terhe alatt tartoznak befizetni, a K. T. rendelkezéseinek helyes értelme szerint pedig a bemutatóra szóló részvényeknél az aláírót a részvény névértékének 5o 0/0 felüli részére nézve felelősség nem terheli; minthogy alperes 3o o/0-ot már kifizetett, és a hiányzó 20 o/0 600 K-t teszen ki, ebben az összegben marasztalandó. Minthogy a felperes azt. hogy alperest a befizetésre 1908. évi március hó 5-ét megelőzőleg szabályszerűen felhívta volna, mivel sem bizonyította, a T. polgári takarékpénztár rt. által alpereshez 1907. november hó 20-án intézett felhívás pedig ilyennek nem tekinthető, mert a felperes saját előadása szerint ez a cég csupán a felperes pénzkezelésével volt megbízva; alpéres a fizetésre nézve csak az 1908. évi március hó