Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930 (Budapest, 1930)

206 egyes tagok az igazgatóság megbízása alapján külön működést fejtenek ki, vagy különös megbízatás alapján eljárnak. A kifogásolt rendelkezés ellenkezik azzal a jogszabállyal is, amely szerint a megbízott a megbízó terhére, adott esetben az igazgatóság a részvényesek terhére, — önmagának munkadíjat egyoldalúan nem állapíthat meg. £ díjazásnak megállapítására tehát csak a közgyűlés bír hatáskörrel, az előbb kifejtetleken kívül még azért is, mert a mérleg megállapításának s a nyereség felosztásának a köz­gyűlés hatáskörébe utaltságából folyik, hogy az igazgatóság, vagy egyes tagjai díjazásának a mérleg és felosztandó nyereség mikénti alakulására befolyással biró megállapítása a közgyűlés hatásköréből el nem vonható. (Bp. Tsz. 6047/1929.) A kir. ítélőtábla az elsőbíróság végzésének azt a részét, amellyel a rt.-ot alapszabályainak oly irányú módosítására utasította, hogy az alapszabályok zárják ki annak lehelpjségét, hogy a végrehajtó bizottság, valamint a külön hatáskörrel megbízott igazgatósági tagok száma az igazgatósági tagok létszámának felét elérje, megváltoztatja, és az alapszabályok ily módosítá­sára irányuló felhívást mellőzi, ellenben az elsőbíróság végzésének azt a részét, amellyel a rt.-ot a 68800/1914- 1- M. számú rendelet 3a. §-ban meghatározott következmények terhével alapszabályainak oly irányú módosí­tására is utasította, hogy a végrehajtó-bizottsági tagok díjazását a köz­gyűlés állapítsa meg, helybenhagyja. Indokolás : Az állandó bírói gya­korlatban követett jogi álláspont szerint a rt. az idézett 683oo/i9i4->l- M. számú rendelet 32. §-a alapján az ott meghatározott következmények ter­hével alapszabályainak módosítására utasítható, ha a K. T. i58. §-a értel­mében bejegyzett alapszabályok a törvényt sértik az által, hogy az alap­szabályok valamely rendelkezése a törvénnyel, vagy egyéb jogszabállyal el­lenkezik és alkalmazása a részvényesek vagy mások jogainak sérelmével jár. Az alapszabályoknak az az intézkedése, amely szerint az igazgatósági tagok soraiból választott végrehajtó bizottsági tagok díjazását az igazgatóság állapítja meg, azt jelenti, hogy a részvénytársaság igazgatószerve a rt. va­gyona terhére maga állapíthatja meg, egyes esetekben saját díjazását, ami az általános magánjog törvényerejű alaptételével ellenkezik és egyszersmind a közgyűlésen gyakorolható részvényesi jogok sérelmével is jár. Ezért az elsőbíróság a bírói gyakorlat álláspontjának megfelelő indokolással he­lyesen utasította a rt.-ot arra, hogy a szóban levő alapszabályai rendelkezés kellő módosításáról gondoskodjék. A végrehajtó bizottsági tagok és a külön hatáskörrel megbízott igazgatósági tagok számának korlátozását a m. kir. Kúria legújabb gyakorlata nem követeli meg és mivel ily köve­telmény sem az állandó bírói gyakorlatra, sem egyébként az ér­vényben levő jogszabályokra nem alapítható, az idevonatkozó felhívást mel­lőzni kellett. (Bp. T. 6231/929.) A m. kir. Kúria a felfolyamodásnak helyt nem ad, mert a rt. alapszabályainak a másodbíróság végzésében meghatározott értelemben az ott megállapított jogkövetkezmény terhe mellett való módosítására vo­natkozó felhívás a másodbíróság végzésében idevonatkozóan felhozott és a m. kir. Kúria részéről elfogadott indokoknál fogva jogszabályt nem Bért és mert a felhívás nem teljesítése esetére a cégtörlési jogkövetkez­ményre való utalás helytálló, mivel a 68.300/1914- I. M. számú rende­let 32. §-ában foglalt rendelkezés megadja a bíróságnak azt a jogot, hogy a törvényellenesség megszüntetésére vonatkozó felhívást a cégjegyzékből való törlés terhe mellett bocsássa ki és mivel ebben az adott esetben a törvény kötelező rendelkezését sértő bejegyzés jelentőségénél fogva ennek a következménynek kimondása indokolt. (Kúria 6192/1929.)

Next

/
Thumbnails
Contents