Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930 (Budapest, 1930)

106 függővé tenni. Sem a K. T. rendelkezéseivel, sem pedig a forgalom szükségszerű követelményeivel nem áll ellentétben az az alapszabályi rendelkezés, amely által a névre szóló részvények átruházása megszorítva és bizonyos feltételekhez kötve van. Ez a megszorítás azonban csak annyiban tekinthető hatályosnak, ha egyrészt ez által a részvény forgalma sem teljesen* sem pedig oly mérvben korlátolva nincsen, ami által a forgalomra szánt papír ettől a minőségtől megfosztatnék és másrészt, ha ez a megszorítás kifejezetten maiján a részvényen kitüntetve van, úgy, hogy már ennek megszerzésekor az átvevő a részvény átruházásának a megszorításáról minden kétséget kizárólag értesítve legyen. Minthogy pedig az alapszabályok ez intézkedése a felperes által ajándékba kapott részvényen magán kitűntetve van, jelen esetben az átruházást megszorító intézkedés keresettel meg nem támadható és minthogy az alperesi részvénytársaság közgyűlése a felperesnek a részvényesei közé való felvételét megtagadni a kífeitettek szerint jogosultnak tekintendő : a kir. törvényszék felperest keresetével elutasította. Ami a névre szóló részvények átruházhatóságát általában illeti, a névre szóló részvényeknél az átruházhatóság természetes tulajdonság ugyan, de az alapszabályok az átruházást ki is zárhatják vagy korlátozhatják, illetve feltételekhez, tehát a rt. jóváhagyásához is köthetik. De a rt. lényege nem is az, hogy forgalomra szánt ér-' tékpapírokat bocsásson ki, hanem az. hogy egy bizonyos, az alapszabályokban meghatározott cél megvalósítására nagyobb vagyont gyűjtsön össze, ami részvén valáírás útján történik, úgy, hogy a részvény első sorban és főleg nem forgalomra szánt értékpapír, hanem a vagyongyűjtés eszköze* A rt. eme jogi természetéből okszerűen következik az is, hogy a rt. illetve annak tagjai előtt nem lehet közömbös, hogy a részvénvek kinek kezébe kerülnek, a rt. céljának elérését kik fogják a jövőben előmozdítani és az e célból szükséges működésben közreműködni annál is inkább, mert a mindenkori részvényesek nemcsak az alapszabályok megváltoztatására, hanem a társaság feloszlatására, illetve a társasági vagyon felosztására is jogosítottat, tehát a részvénytársasági cél elérésének a teljes meghiúsítására is. (Marosv. T. hh. 553/igi i.) Wewre szóló részvény átruházása halálesetre szóló intézkedéssel. Puszta birtoklás nem legitimál. A részvények V. Gy. örökhagyó nevére vannak kiállítva s az sem) képezheti vita tárgyát, hogy az ily részvények a K. T. 173. §-a szerint üres hátirattal is más személyre átruházhatók. A felperes által igényelt részvények azonban nem üres, hanem az átruházás célját meghatározó hátirattal vannak ellátva. A négy részvény ugyanis bizonyítottan az örökhagyótól származó következő értelmű, román nyelvű szövegű hátirattal van ellátva : «ezeket hagyom nőmnek.» Ennek a kijelentésnek pedig nem lehet egyéb értelmet tulajdonítani, mint azt, hogy örökhagyó halála esetére szóló intézkedést kívánt tenni ezekre a részvényekre oly értelemben, hogy : neje — a felperes — az írásbeli végrendelet szerint neki hagyományozott egyéb vagyonon kívül, ezeket a részvényeket is örökölje. Ez az intézkedés halálesetre szóló intézkedést képezvén, az csak akkor birna joghatállyal, ha az alakilag az 1876 : XVI. t.-c.-nek az írásbeli magánvégrendeletre előírt szabályainak megfelelne, amelyeknek azonban az egyáltalában meg nem felel. A kérdéses hátirat tehát felperes tulajdonszerzésének jogalapjául nem szolgálhat. Azt pedig felperes nem bizonyította, hogy az örökhagyó a részvények tulajdonát a szerzésre alkalmas más módon ruházta át reá. A részvények birtoka magában véve nem állapítja meg felperes tulajdonjo-