Zöldy Miklós - Zalán Kornél - Lee Tibor (szerk.): A Kúria büntetőjogi gyakorlata. Teljes ülési határozataiban, döntvényeiben, jogegységi és egyéb elvi határozataiban (Budapest, 1948)

21 azonban a terheltet a törvény megsértéséve] ítélték el, a jogegységi tanács őt felmentheti vagy büntetését enyhítheti (Bp. 412. § ut. bek.). A Kúria ezt a rendelkezést kiterjesztően értelmezi és alkalmazza a terhelttől különböző személy (pl. tanú, magánvádló) hátrányára elkövetett törvénysértésekre is. És bár a felmentés, illetőleg enyhítés nem kötelező, nem ismeretes olyan eset, amelyben a Kúria ezzel a jogával az anyagi igazság érdekében ne élt volna. A jogegységi tanácsnak ebbe a szép és tiszteletreméltó működésébe azonban sokszor bántó disszonanciát visz bele annak a tudata, hogy a terhelt javára elkövetett törvénysértésekkel szemben tehetetlen, azokat — bármilyen kirívóan sértsék is a bírói igazságérzetet — nem orvosolhatja a megsértett jogrend helyreállítása végett vagy a sértett személy érdekében. Nem teheti ezt még törvényellenesen nyújtott kedvezmény (pl. rehabilitáció) visszavonása végett sem. Épen ezért egyesek szükségesnek tartják eljárási jogunk olyan módosítását, amely, a reformatio in peius lehetőségét a jogegységi perorvoslat keretében is megadná. Ez a módosítás kétségkívül előmozdítaná az anyagi igazság érvényesülését. Másrészt azonban súlyos sebet ejtene a jogerő elvén is, jogkérdésben való újrafelvétel hatásával járna stb. Megvalósítása ezért csak rendkívül nyomós okból lenne indokolt és csak megfelelő eljárási biztosítékok mellett. Aránylag rövid határidő megszabása is feltétlenül szükséges lenne, nehogy a jogerős határozattal lezárt ügy bármi kor megbolygatható legyen. Munkánk — amelynek körét és tárgyát az eddigiekben ismertettük — egyfelől kiegészíti a Büntetőjogi Határozatok Tárát elsősorban azzal, hogy az elvinek nem nyilvánított, tehát oda fel nem vett, de igen sok értékes gyakorlati útmutatást tartalmazó jogegységi határozatokat is felöleli. Másodsorban pedig bővíti a hivatalos határozatgyüjteményt azzal, hogy míg a BHT. az 1938. évvel lezárult, az azóta eltelt, majdnem tíz év bünletőjogegységi judikaturáját is feldolgoztuk. A BHT.-nak egységes mutatója nincs, hanem szükség esetén több mutatóban való keresést tesz szükségessé; a jelen munka pedig a gyors és könnyű eligazodást biztosítja. Különösen időszerűvé teszi a munkát az, hogy jelentős