Zöldy Miklós - Zalán Kornél - Lee Tibor (szerk.): A Kúria büntetőjogi gyakorlata. Teljes ülési határozataiban, döntvényeiben, jogegységi és egyéb elvi határozataiban (Budapest, 1948)
19 ban, a jogegység megóvása céljából, tizenegy tagú jogegységi tanácsban hoz — nem ugyan a törvény tételes rendelkezése folytán, hanem most jelzeit természetéből folyó súlyánál fogva — megvan a kellő irányításhoz szükséges tekintélye. Helyesnek véltük tehát, hogy gyűjteményes munkánkat ezekre a határozatokra is kiterjesszük. A jogegységi perorvoslat perjogilag rendkívüli, mert jogerős határozat ellen irányul. Előfordulását tekintve azonban egyáltalán nem mondható kivételesnek, hiszen a Bp. életbelépése óta több mint kétezer ilyen határozat keletkezett. Ez a feltűnő nagy szám is mutatja, hogy a jogegységi perorvoslat és határozat — nyilván a gyakorlati szükség hatása alalt — túlment a kitűzött célján. A való helyzet ugyanis az. hogy e határozatok közül igen sokat olyan eselekben hozott a Kúria, amikor csupán jogtechnikai hibák történtek, anélkül, hogy a jogegységet veszélyeztető elvi vita is felmerült volna. Amikor pl. a járásbíró lopás bűntette miatt büntető parancsot bocsát ki, amikor a polgári büntető bíróság katonaszökevény felett ítélkezik, amikor fiatalkorút fogházra vagy vétség címén pénzbüntetésre Ítélik, amikor a többször elítéltet a bíróság csak egy ítélet tekintetében rehabilitálja: az esetek többségében mindez nem azért történik, mintha elvi kétség volna abban a tekintetben, hogy kibocsátható-e büntetőparancs bűntett esetén, polgári bíróság elé tartozik-e katonaszökevény, milyen intézkedések tehetők fiatalkorúval szemben, lehet-e több ítélet figyelmen kívül hagyásával csupán az egyikhez fűződő hátrányos következményeket megszüntetni. Ezekben és a hozzájuk hasonló más esetekben egyszerűen nem volt a bíró előtt erkölcsi bizonyítvány, ismeretlenek voltak a tettes katonai szolgálati kötelezettségére, pontos életkorára, előző büntetéseire vonatkozó adatok stb. Különösen sok jogegységi perorvoslatra adott továbbá okot az a körülmény, hogy a B. I. 6271/1932. sz. jogegységi határozat értelmében büntetőparanccsal befejezett ügyekben nem volt helye újrafel vételnek mindaddig, amíg a 36. sz. büntető jogegységi döntvény meg nem engedte. A jogegységi perorvoslat tárgyává tett törvénysértések másik csoportja azokból az esetekből kerül ki, amelyekben nem valamely lényeges ténykörülmény ismeretlen volta idéz elő objektív értelemben vett törvénysértést, hanem bírói elnézés. Ide tartozik pl. á Btk. 92. §-ának és II. Bn. 4. 2*
