Büntetőjogi határozatok tára. IX. kötet (Budapest, 1929)

Anyagi Jog. 80 zárja ki, ha a tény, vagy a gyalázó kifejezés a hatóság előtt folyamatban levő ügyben ezen ügyre és az ügyfelekre vonatkozólag ezek valamelyike részéről állíttatott, illetőleg használtatott. Ellenben az ügyfeleken kívül álló harmadik személy által, habár az ügyben és valamelyik ügyfélre vonatkozóan tett rágalmazó állítás vagy használt gyalázó kifejezés nem részesül a Btk. 266. §-ában biztosított büntetlenség kedvezményében. Minthogy a B. H. T.-ba fölvett határozatok a kir. Kúriára kötelezően irányadók, tulajdonképen csak azt kell vizsgálni, hogy a Btk. 266. §-ának helyébe lépett Bv. 17. §-a tartalmaz-e oly eltérő rendelkezést, amelynek folytán a fenti elvi kijelentés hatályát vesztettnek tekintendő. Bár ezt a kérdést a B. H. T. V. kötetében a 3. füzet elején közölt jegyzék már tagadólag döntötte el, s bár a Bv. életbelépte óta hozott jogegységi határozatok, nevezetesen a B. I. 5698/1924., B. I. 1382/1926. számú határozatok, különösen pedig már teljesen hasonló esetben a B. I. 2707/6—1926. számú határozat elvi éllel jelentette ki, hogy a Bv. 17. §-a csak az ügyfélnek vagy képviselőjének, nem pedig a tanúnak állításai és nyilatkozatai tekintetében alkalmazható, a jogegységi tanács — tekintettel a jelen ügyben eljárt bíróságok részletes indokolására — ezúttal kifejtendőnek találta a Btk. 266. §-a és a Bv. 17. §-a közötti különbséget. A Btk. 266. §-ának és a Bv. 17. §-ának első bekezdése között a fenti szempontból lényeges különbség nincs, sőt a két törvényhelynek a használt tényállítások vagy kifejezések meghatározására vonatkozó szövege szinte szórói-szóra („hatóság előtt folyamatban levő ügyben", „tárgyalás alkalmával", „szóval vagy ügyiratban", „az ügyre és az ügyfélre vonatkozólag"). Megegyeznek nevezetesen a két szakasz első bekezdései annyiban is, hogy kifejezetten nem mondják meg azt, hogy e rendelkezések csak az ügyfelek vagy képviselőik által használt ilyen tényállításokra vagy kifejezésekre vonatkoznak. Ebből tehát világosan következik, hogy a fenti jogegységi határozatban kimondott elv alkalmazandó a Bv. 17. §-ának első bekezdésére is. A Bv. 17. §. második bekezdése ezen az elven mit sem változtat, hanem csupán kiterjeszti a nyilatkozat szabadságát az ügyfél vagy képviselőjének egyéb — tehát nem csupán az ügyfelekre,