Büntetőjogi határozatok tára. IX. kötet (Budapest, 1929)

Anyagi jog. 71 tűzoltóparancsnokról, mint közhivatalnokról ennek hivatása gyakorlására vonatkozólag állított mások előtt nyilvánosan olyan tényt, ami valósága esetén ez ellen bűnvádi és fegyelmi eljárás megindításának oka lehet, az 1914 : XLI. t.-c. 1. §-ába ütköző, a 3. §. 2. bekezdésének 1. és 2. pontjai alá eső, a 9. §. 6. pontja szerint felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétségének minősíti s ezért stb. Indokolás:... Tévedett azonban az elsőbíróság, amikor vádlottnak úgy a közvádló, mint a főmagánvádló által vád tárgyává tett cselekményét magánindítványra üldözendőnek minősítette, nyilván a (köz) tűzoltókra megállapított szabályok téves alkalmazásával kimondván, hogy a tűzoltóparancsnok hatósági közegnek tekintendő ugyan, de nem közhivatalnok. Az 53.888—1888. B. M. sz. rendelet a tűzrendészetet a törvényhatóság és község hatósági teendői közé sorolja s kötelezővé teszi a tűzoltóság megszervezését. E kormányrendelet, valamint az ennek alapján készült Sz. városi törvényhatósági szabályrendelet mondja ki, hogy a szolgálatban levő tűzoltó hatósági személynek tekintendő, de ugyanezek állapítják meg a tűzoltóparancsnok hivatali hatáskörét is hatósági jogokkal ruházván fel ezt. A tűzoltóparancsnok ekképen — a parancsnoksága alá tartozó tűzoltóktól eltérően — mint a törvényhatóságnak a tüzrendészeti teendőkben eljáró tisztviselője, a törvényhatóság hatósági teendőjének teljesítésire hivatalánál fogva kötelezve van, s mint ilyen a Btk. 461. §-a értelmében közhivatalnoknak tekintendő. Minthogy a tűzoltóparancsnok hivatása betöltéséhez tartozik, hogy tűzvész idején a veszélynek kitett vagyont a pusztulástól megóvja, annak az állítása, hogy a sértett tűzoltóparancsnok tüzeset alkalmával vitt és lopott el a vész színhelyéről egy gépkocsit, sértett hivatása gyakorlására vonatkozik s minthogy ez a tény valósága esetén nevezett ellen a bűnvádi és fegyelmi eljárás megindítására okul szolgálna, vádlottnak ezzel a tényállítással elkövetett cselekménye a Bv. 3. §-ának nem csupán az 1. pontja, hanem 2. pontja szerint is minősül és nem magánindítványra, hanem a Bv. 9. §-ának 6. pontja értelmében felhatalmazásra üldözendő. Ezért az elsőbíróság ítéletének idevonatkozó részét a büntetés kiszabását is felölelően a Bp. 385. §-ának 1. b) pontjában meghatározott semmiségi okból a Bp. 423. §-ának 2. bekezdéséhez képest meg kellett semmisíteni és a törvény szerint kellett határozni.