Büntetőjogi határozatok tára. IX. kötet (Budapest, 1929)

72 Anyagi jog. III. A m. kir. Kúria a hivatalból üldözendő rágalmazás vétsége miatt I. M. ellen indított bűnügyet, amelyben a sz.—i kir. törvényszék 1926. évi január hó 21. napján B. 5531/23—1923. szám alatt, asz.—i kir. ítélőtábla pedig a közvádlónak és P. F. főmagánvádlónak, továbbá a vádlottnak és védőjének fellebbezésére 1926. évi október hó 26. napján B. 620/27—1926. szám alatt ítéletet hozott a vádlott és védője részéről használt és írásban is indokolt semmiségi panasz folytán vizsgálat alá vette és meghozta a következő végzést: A m. kir. Kúria a semmiségi panaszoknak a Bp. 385. §. 1. a) pontjára alapított részét, továbbá a 385. §. 1. b) pontra alapított semmiségi panaszoknak a S. garageban B. R. és társa előtt tett nyilatkozat miatt emelt vádra vonatkozó részét visszautasítja, a semmiségi panaszok többi részét pedig elutasítja. Indokolás: A másodbírói ítélet ellen semmiségi panaszt jelentett be a védő,—a vádlott csatlakozása mellett, — Bp. 385. §. 1. a) 1. b) és c) pontja alapján. Semmiségi panaszát írásban is indokolta. A m. kir. Kúria a semmiségi panaszoknak a Bp. 385. §. 1. a) pontjára alapított részét a Bp. 434. §-nak harmadik bekezdése értelmében visszautasította, mert a vádlott védekezéséből nyilvánvaló, hogy ez a panasz a kir. ítélőtábla részéről megállapított tények ellen* irányul, már pedig a Bpn. 33. §-nak utolsó bekezdése értelmében ezen az alapon semmiségi panasznak helye nincs. A S. garageban B. B. és t. előtt használt nyilatkozat miatt emelt vádra vonatkozólag a Bp. 385. §. 1. b) pontjára alapított semmiségi panaszt pedig azért utasította vissza a m. kir. Kúria, mert ebben az esetben a jelzett semmiségi ok a Bp. 390. §-ban előírt módon megjelölve nincs s a vádlott védekezéséből sem ismerhető fel. Viszont a S.-féle esetre vonatkozólag a Bp. 385. §. 1. b) pontja alapján bejelentett semmiségi panaszoknak jogi oka az, hogy P. F. tűzoltó főparancsnok nem közhivatalnok s ha az volna is, a vád tárgyává tett tényállítás nem vonatkozott hivatásának gyakorlására. A m. kir. Kúria a semmiségi panaszokat alaptalanoknak találta és a Bpn. 36. §-nak első bekezdése értelmében elutasította, mert a kir. ítélőtábla az ítéletében felhozott s e helyütt