Büntetőjogi határozatok tára. IX. kötet (Budapest, 1929)

Anyagi jog. Kétségtelen ezekből, hogy a vádlott a sértett részéről használt szobába, a jogtalanság tudatában és szándékosan hatolt be. Minthogy pedig a törvény a tényleges állapotot védi s ezzel szemben a vélt és vitatott jognak csak bírói érvényesítését és nem az erőszakos önbíráskodást engedi meg, a Btk. 330. §-ába ütköző bűncselekmény megállapítása szempontjából közömbös az, hogy a lakás a sértettnek vitathatatlan birtokában van-e, vagy sem; mert a bűncselekmény elkövetése szempontjából elegendő, ha a lakás felett tényleg és jóhiszeműen rendelkező fél — jelen esetben a sértett — akarata ellenére és meg nem engedett módon, vagyis jogtalanul történik; a m. kir. Kúria a vádlott bűnösségét, — elfogadva a kir. törvényszék ítéletében felhozott jogi indokok helyességét — szemben a kir. ítélőtábla jogi döntésével, megállapítandónak ismerte fel. 894. szám. Btk. 414., A közönséges csalásnak a csalárd bukás büntette mellett való 416. §., Bn. külön halmazati megállapítását a törvény nemhogy nem tiltja, hanem 50. §., Btk. követeli. A vétkes bukás vétsége és a közönséges csalás között való 380, 383. §. viszony viszont olyan, hogy a beolvadásról még kevésbbé lehet szó. E. H. 1927. "október 18-án B. III. 7690/1926. szám. Elnök: Magyar István kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Sélley Barnabás kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Aczél Imre koronaügyészi helyettes. A m. kir. Kúria csalás büntette miatt Cs. A. ellen indított bűnügyet, amelyben a sz.—i kir. törvényszék 1926. évi április hó 7. napján B. 3561/47—1925. szám alatt, a sz.—i kir. ítélőtábla pedig a közvádlónak, továbbá a vádlottnak fellebbezésére 1926. évi október hó 14. napján B. 918/50—1926. szám alatt ítéletet hozott, a kir. főügyész, továbbá a közvédő és a vádlott részéről használt semmiségi panasz folytán vizsgálat alá vette és meghozta a következő ítéletet: A m. kir. Kúria a közvédő és a vádlott semmiségi panaszát elutasítja, ellenben a kir. főügyész részéről a Bp. 385. §. 1. b) pontjára alapított semmiségi panasz következtében mindkét alsófokú bíróság ítéletét a két csalás bűncselekményét tárgyazó részében a fő- és mellékbüntetés kiszabására is kihatólag a fent megjelölt semmiségi okból a Bpn. 33. §-ának első bekezdése értelmében megsemmisíti, e két bűncselekményt illetőleg a vádlottat bűnösnek mondja ki: