Büntetőjogi határozatok tára. IX. kötet (Budapest, 1929)

Anyagi jog. 41 az ajánlatot elfogadta. Főkertészi állását otthagyva E. F-sel együtt a fővárosba költözött. E. F. a vádlottnak, akit fiaként szeretett és aki üzletvezetője is volt, — öt szobás lakásából egy szobát lakásul átengedett, egyet pedig közös irodának rendeztetett be. Amidőn pedig a vádlott megnősült, — még egy szobát bocsátott a rendelkezésére. A kommün bukása után E. F. az üzletet albérletbe adta vádlottnak, utóbb azonban ismét visszavette. Az E. L-t a háztulajdonossal kötött bérleti szerződés alapján megillető főbérleti jogon azonban a közte és a vádlott között fennállott összeköttetés tartama alatt változás nem történt, — a főbérlői jog úgy a vendéglői helyiségek, mint a lakás tekintetében mindig E. L-t illette meg. Vádlott 1924. év tavaszán egy vendéglői üzém berendezésével a Margitszigeten volt elfoglalva. Munkájának befejezéséig mintegy hat héten át a Margitszigeten is lakott. Családja pedig ez alatt rokoni látogatóban Németországban járt. Noha vádlott az E. F.-től albérletben bírt lakásból sem ki nem költözött, sem azt fel nem mondotta, — sem az albérlethez való jogáról egyébként le nem mondott, — E. F. az ő lakásául szolgáló két szobából az egyiket és a közös irodahelyiséget távollétében tudta és beleegyezése nélkül mégis albérletbe kiadta dr. V. B. nőorvosnak. Az albérlet határozott időre szólt 1924. évi május 1-től 1925. évi május l-ig. Adat hiányában nem volt megállapítható, hogy dr. V. B. ez említett helyiségek, kibérlése alkalmával, vagy a beköltözésekor tudott arról, hogy az általa albérletbe vett lakásrészre az albérlői jog a vádlottat is megillette. Vádlott mihelyt az albérletbe adásról értesült, az ellen 1924. június havában úgy E. F.-nél mint dr. V. B.-nál tiltakozott, — szenvedett jogsérelmének orvoslása végett azonban bírósághoz nem fordult. Vádlott 1924. évi június 22-én éjjel erőszakkal behatolt a dr. V. B.-nak albérletbe adott lakásrészbe, hogy onnan egyes okmányait elvigye. E miatt, magánlaksértés büntette címén bűnvádi eljárás indult ellene, — bíróság azonban fent hivatkozott számú, 1925. évi április hó 8-án kelt ítéletével őt bűncselekmény hiánya okából felmentette. A kir. ügyész a felmentés miatt fellebbezést jelentett ugyan be, de mivel azt a kir. főügyész visszavonta, az ítélet jogerőre emelkedett. A felmentő ítéletében a bíróság megállapította, hogy amikor vádlott a dr. V. B. által albérletbe vett lakásrészbe behatolt, voltaképen saját jogos rendelkezésére álló lakásába hatolt be. Kimondotta továbbá, hogy mivel „dr. V.