Büntetőjogi határozatok tára. IX. kötet (Budapest, 1929)

38 Anyagi jog. életének vagy testi épségének veszélyeztetésével magukra vont büntetőjogi felelősség alól nem mentesíti. Ami viszont a lépfenés húsnak megfőzött vagy füstölt állapotban való hatására alapított védelmet illeti, ez a jóhiszeműség megállapításának alapjául azért nem szolgálhat, mert a kir. ítélőtábla a boncjegyzőkönyvben foglalt szakvélemény alapján azt állapította meg, hogy a lépfenés húsnak az életre vagy egészségre veszélyes voltát a főzés, vagy füstölés nem zárja ki s megállapította azt is, hogy a vádlottaknak erről szintén tudomásuk volt. E szerint a bűncselekmény megállapítása a törvénynek megfelel. A minősítés tekintetében a panaszoknak azért nincsen alapjuk, mert a Btk. XXI. fejezete alatt foglalt bűncselekménynek és e szerint a 315. §-ban meghatározott bűntettnek tárgyául is a közegészség védelme szolgálván, a kir. ítélőtábla a törvény helyes magyarázatával állapította meg, hogy a Btk. 315. §. második büntetési tételében említett „valaki" alatt nem a tettesek vagy részesek, hanem csak az ezeken kívüli személyek érthetők. A társtettes halála esetében tehát ez a törvényhely a részesekre alkalmazást nem nyerhet. S minthogy a Btk. 315. §-ában meghatározott közegészség elleni bűntett tényálladéki eleméül szolgáló veszélyesség az 1888. évi VII. t.-c. 151. §. 4. pontjában meghatározott közegészség elleni kihágás körén kívül esik, id. Sz. L. vádlott cselekménye e törvényhely alá sem vonható. Viszont özv. Sz. Gy.-né vádlott a tehénből készített élelmicikkek veszélyességének és az egészségre ártalmas tulajdonságának elhallgatásával s a lépfenés hús felhasználása érdekében tett, a cselédek megnyugtatását és megtévesztését célzó nyilatkozatával id. Sz. L. vádlottal akarategységben kifejtett tevékenysége, mint a vádbeli bűntett elkövetésének szándékos előmozdítására és könnyítésére alkalmas cselekmény, a törvénynek megfelelően minősíttetett a Btk. 69. §. 2. pontja alá eső bűnsegédi részességnek. 893, szám. §. A Btk. 330. §-a a tényleges állapotot védi s ezzel szemben a vélt és vitatott jognak csak bírói érvényesítését és nem az erőszakos önbíráskodást engedi meg. A Btk. 330. §-ába ütköző bűncselekmény megállapítása szempontjából közömbös az, hogy a lakás a sértettnek vitathatlan birtokában van-e, vagy sem; elegendő, ha a behatolás a lakás felett tényleg és jóhiszeműen rendelkező fél akarata ellenére és meg nem engedett módon, vagyis jogtalanul történik.