Büntetőjogi határozatok tára. IX. kötet (Budapest, 1929)

Anyagi jog. maga is segített, majd cselédeit a marharészek lecsontozására, különválasztására és feldolgozása céljából való felvágására utasította s a munka elvégeztéről meggyőződést szerezvén, az állatból készült termékeket háza népével és cselédjeivel elfogyasztotta. Özv. Sz. Gy.-né vádlott viszont a cselédek előtt úgy tüntette fel az esetet, mintha az orvos — bár a tehénnek csak torokbaja volt — azon okból rendelte volna el az állat elásatását, nehogy a szegény emberek, kiknek teheneit elásatta, fellázadjanak. A tehén faggyúját pedig szappannak dolgozta fel. Végül özv. Cs. M.-né vádlott a sütőház ablakait lefüggönyöztetvén, maga is hozzálátott a hús lecsontozásához és felvágásához, majd a tehén húsának egy részét a lépfenés fertőzés következtében elhalt id. Sz. L.-nével együtt kolbásznak töltötte meg. Minthogy pedig a Btk. 315. §. második esete alá eső közegészség elleni bűntett már az élet vagy testi épség veszélyeztetésének az elárusítással, áruba bocsátással, vagy szétosztással való lehetővététele által jön létre s a vádlottaknak a' kir. ítélőtábla helyes megállapítása szerint tudomásuk volt a tehén részei életveszélyes, illetőleg egészségre ártalmas tulajdonságáról és ehhez képest arról, hogy a tehénrészekből készített termékek szétosztása mások életének vagy testi épségének veszélyeztetését eredményezheti s ennek dacára a termékek e tulajdonságát elhallgatva id. Sz. L. az életveszélyes, illetőleg egészségre ártalmas élelmicikkeknek háztartásban való felhasználását és ezáltal azok szétosztását megvalósító, özv. Sz. Gy.né és özv. Cs N.-né vádlottak pedig az élelmicikkek szétosztását előkészítő: tehát előmozdító, könnyítő tevékenységet fejtettek ki, okszerűen következik, hogy a vádlottak a jogellenesség tudatában, a bűncselekmény létrehozatalára irányuló akarattal, következéskép szándékosan működtek a bűncselekmény elkövetésében közre. Ezen a jogi eredményen az írásbeli indokolásban felhozott az a körülmény, hogy a jelzett élelmicikkekből a vádlottak maguk is ettek, s hogy a lépfenés hús megfőzve vagy füstölve „rendszerint" nem okozna fertőzést, mit sem változtat. Az a körülmény ugyanis, hogy a vádlottak maguk is ettek az életveszélyesnek, illetőleg az egészségre ártalmasnak tudott élelmicikkekből, csupán a vádlottak mértéktelen önzésére s az élet és testi épség kockáztatásának vakmerőségére vet világot, de sem a veszélyeztetés tudatát ki nem zárja, sem a vádlottakat a mások