Büntetőjogi határozatok tára. IX. kötet (Budapest, 1929)

32 Anyagi jog. a mondatokban vannak vagy lehetnek pórias, durva és Ízléstelen kifejezések, fajtalanság azonban nincs bennök s végül, hogy vádlott a novellában a magyar paraszt gondolkodásmódját és beszédmodorát is kívánta ismertetni, azért írt a kifogásolt móddal. Ez a semmiségi panasz alaptalan. A kir. Kúria álláspontja szerint valamely írói műnek bármily erkölcsös végső iránya (tendenciája) sem menti a műben előforduló olyan leírásokat, amelyek a szemérmet és az erkölcsiséget sértik vagy alkalmasak a kéjvágy felidézésére, mert a mű gyakran rejtett tendenciáját rendszerint csak az olvasók érettebb, komolyabb része ismeri fel, e tendencia hatása pedig ritkább és lassúbb, ellenben a mű fajtalan részei a maguk leplezetlenségefolytán az éretlenebb fiatalkorú olvasókban minden egyéb tendencia dacára, nyomban felidézik a kéjvágyat, a nemi gerjedelmeket, amelyeknek élesztése nem feladata az irodalomnak. A vád tárgyává tett kitételek pedig alkalmasak ily rontó hatás keltésére még pedig nemcsak kiragadottságukban, hanem a teljes szövegben való olvasásuk mellett is. Végül nem tekinthető méltánylást érdemlő irodalmi feladatnak az alapjában véve erkölcsös természetű magyar paraszt gondolkodásmódjából és beszédmodorából épen a durva, ízléstelen, szeméremsértő momentumoknak kiszínezése és sajtó alá bocsátása sem. Nem tévedtek tehát az alsóbíróságok, midőn e vádlott bűnösségét a Btk. 248. §-a alapján megállapították s ezt a megállapítást a kir. Kúria akként határozza meg szabatosabban, hogy J. F. vádlott mint a St. 33. §-a alá eső szerző bűnös. De alaptalan ugyanazok semmiségi panaszának a Bp. 385. §. 1. b) pontjára alapított része is, mert két lapszámban jelentek meg a fajtalanságot tartalmazó közlemények s így helyesen állapítottak meg az alsóbírőságok a vádlott tgrhére 2 rendbeli vétséget annak dacára, hogy e közlemények a vádlott által írt egy és ugyanazon novellának csupán részei. Mindezekre tekintettel J. F. és védője semmiségi panaszának a Bp. 385. §. 1. a) és b) pontjaira alapított részeit, mint alaptalanokat a Bpn. 36. §-a értelmében elutasítani kellett. 890. szám. Btk. 287. §. Az anya férjnél levő, de férjétől elhagyott, önsegélyre képtelen 2. bek. leányával szemben is elkövetheti a Btk. 287. §-ának második bekezdésében jelzett elhagyás bűntettét.